Nem dohányzom

Gondolatok a világ, és benne az emberek működéséről

hányan vagyunk?

támogatók

Friss topikok

  • peetmaster: www.msn.com/en-us/health/medical/cigarette-smoke-from-clothes-can-damage-brain-liver/ar-AAsfAee?li... (2017.09.20. 18:13) A dohányzásról
  • peetmaster: divany.hu/eletem/2017/06/01/lebuktal_13_titkod_van_es_otot_meg_senkinek_sem_mondtal_el (2017.06.01. 10:51) A titokról
  • peetmaster: @bervin: "A földi természet ma már eléggé emberfüggő." Nem, az ember a természetfüggő. De által... (2016.09.17. 09:52) A békéről
  • peetmaster: @Anselmo: mivel egész odáig a népet hülyézem, ez belefér szerintem. És akkor még az összefogásról... (2013.11.03. 22:41) Az LMP-ről, a szakításról és a ki nem mondott dolgokról
  • peetmaster: @_Epikurosz_: van új poszt, részben ismerős lesz :) (2013.10.28. 16:54) Az etikáról 2.

A szociális relativitás elmélete

2008.09.27. 17:54 | peetmaster | 2 komment

Kissé nagyképűen választottam címet, de igyekszem megmagyarázni.
 
Alaptétel: eléggé intelligens és becsületes embereket (és közülük való vezetőket) feltételezve, minden társadalmi rendszer egyforma.
 
(Einsteini relativitás: minden vonatkoztatási rendszer egyenértékű a mozgástörvények szempontjából.)
 
Egyforma abban az értelemben, hogy ugyanolyan helyzetekben ugyanolyan döntéseket hoznak. Nincs érdemi különbség a preferenciáik, a döntési szempontjaik, az értékrendjük között. Elvégre minden társadalmi rendszert a korábbiak hibáinak javítása céljából hoztak létre, azért, hogy a társadalom minden tagja a lehető legboldogabb legyen. Ezért jogos a feltételezés, hogy minden rendszer – elvileg – jó szándékú, csak az egyes megvalósítások hagynak kívánnivalót maguk után. Ez pedig egyértelműen a rendszereket megvalósító emberek hibája…
 
Az intelligencia és a becsületesség a két alapvető fontosságú fogalom, amelyekre egy társadalomnak a működéséhez szüksége van. Az intelligencia azért fontos, hogy a társadalom egyedei megértsék, hogy hogyan működik a társadalom, milyen igényei, szükségletei vannak egy rendszernek, a becsületesség pedig ahhoz szükséges, hogy az így felismert szükségletekből következő intézkedéseket mindenki magára nézve kötelezőnek ismerje el, és aszerint cselekedjen.
Egyszerű példa: tekintsük a városi tömegközlekedés rendszerét és a bliccelőket. Azt mindenki tudja, hogy tömegközlekedésre szükség van, és a haszna meghaladja a költségeit. Néhányan azonban potyautas magatartást tanúsítva a többiekre hárítják azokat a költségeket is, amelyek az ő hasznosságuk növelésére fordítódtak. Emiatt a többi utasnak magasabb jegyárakat kell fizetnie, ami persze csak a bliccelési hajlandóságot növeli.
Egy intelligens emberekből álló társadalom belátja, hogy szükség van tömegközlekedésre, valamint azt is, hogy egy ember akkor fizeti a legkevesebbet érte, ha mindenki kiveszi a részét a fenntartásból, főleg, ha beszámítjuk, hogy a tömegközlekedésből (mindenkire kiterjedő orvosi ellátásból, útépítésből stb.) annak is haszna van, aki nem veszi igénybe, pl. a kisebb forgalom, kevesebb baleset és légszennyezés stb. által. Egy becsületes ember pedig be is fizeti a ráeső részt.
Egy kommunista kormányzat esetleg kivet mindenkire akkora adót, amely fedezi a költségeket, egy kapitalista pedig talán megfelelő árú bérletek árusításával gyűjti össze a pénzt. A végeredmény mindkét esetben az, hogy az emberek kb. annyit fizetnek, amennyit szükséges. (A szintén becsületes vezetők pedig nem sikkasztják el a bevételt.) Egy intelligens társadalom pedig a két megoldás közül azt választja, amelyik hatékonyabban megvalósítható.
 
Egy társadalom néhány tagját megbízhatja azzal, hogy úgynevezett vezetőként eljárjon a mindennapi ügyekben, azaz azzal foglalkozzon, hogy a társadalom rendelkezésére álló, természetesen szűkös erőforrásokat a lehető leghatékonyabban használja fel, az egész közösség javára. Fontos megemlíteni, hogy intelligens embereket feltételezve, elsősorban nem azért választanak meg néhány embert vezetőnek, mert azok jobbak lennének erre a feladatra, hanem azért, mert a munkamegosztás növeli a hatékonyságot. Amíg néhányan vezetik a közösséget, a közösség javára, addig a többiek saját szakmájukban dolgoznak, szintén a közösség javára. Ez az elrendezés gyanúsan emlékeztet egyes, népes kolóniákban élő állatok modelljére, pl. méhek, hangyák. Talán nem véletlen…
 
Mi (és mi nem) a demokrácia? A demokrácia – akárcsak a többi társadalmi rendszer – arra irányul, hogy a társadalom egyes tagjainak a jólétét előmozdítsa. Tréfás, de érthető definíció szerint a demokrácia az a feltételezés, hogy az emberek több mit felének az esetek több mint felében igaza van. Pontosabban olyan rendszer, amelyben a többség által (többnyire) helyesnek tartott értékek érvényesülnek. Közkeletű félreértés, hogy a demokráciában mindenki azt csinál, amit akar. Tévedés. Ez a rendszer az anarchia. A demokrácia ezzel szemben az, amikor a hatalommal felruházott egyének hatalmukat a köz (=többség) javára fordítják. (Nem a saját javukra, mert becsületesek, és nem is egy kisebbség javára, mert az diktatúra volna.)
Jelenlegi viszonyaink között, amikor is a társadalmat nemcsak intelligens és becsületes emberek alkotják (sokan mindkét erénynek híjával vannak), ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha egy vezető valóban a nép érdekében tevékenykedik, az könnyen vezethet népszerűségvesztéshez is. Ez akkor következhet be, amikor az érintettek nem értik az intézkedéseket, amelyek számukra hátrányosak. Ahogy azonban egy szállóige tartja: a politikus a saját újraválasztását tartja szem előtt, az államférfi az ország érdekét.
 
Miért szerepel ennyit a társadalom szó?
Azért, mert az egyén létezésének csak ebben a kontextusban van értelme. Sarkosan fogalmazva a társadalom megvan az egyes egyének nélkül, de egyetlen egyén sem lehet meg a társadalom nélkül. Ezt az állítást egyesek vitathatják azon az alapon, hogy a társadalom sem más, mint egyének összessége, és „darabra” igazuk is van. Mégsem tagadhatjuk, hogy létezik olyan, hogy társadalom, az egyes egyének szintjén felül is. Bizonyítja ezt azoknak az intézményeknek a léte, amelyek az emberi együttélés következtében, annak előmozdítására jöttek létre.
Ilyen legelőször is a jogrendszer, amely a többi (köz)intézmény alapjait lerakja, valamint az egyes emberek együttélését szabályozza. Ebből is látszik, hogy különálló, független egyének estében nem sok értelme lenne. Az az igény hívta életre, hogy az emberek – szándékosan? – kényszerből? – együtt éltek folyók mentén, városállamokban, kicsi, majd egyre nagyobb országokban, a nemzetközi jog tekintetében közös bolygón, és emiatt szükség volt az együttélés szabályainak kialakítására, hogy a közösség működőképes lehessen. Ez a kijelentés épít azokra a ki nem mondott, maguktól értetődő alapfeltevésekre, hogy a közösség sikeresebb lehet, mint az egyes egyének, a munkamegosztás, a védelem és a szolidaritás miatt. Ennek okáért aztán biztosítani kell, hogy a közösség fennmaradjon és működjön, még a tagjainak bizonyos mértékű korlátozása árán is. Egy jól működő közösség tagjaként ugyanis az egyén is többre viheti, mint korlátok nélkül, de egyúttal segítség nélkül, egyedül. A jogrendszer éppen erre való: megmutatja, mit szabad és mit nem e cél érdekében. Abban, hogy egy közösségben az egyéni szabadság korlátozva van, az tükröződik, hogy a közösségen kívül a fennmaradás lehetőségei vannak korlátozva, azaz a korlátlan szabadság helyetti együttműködésből fakadó haszon a kárpótlás a feladott jogokért. Sikeres közösségben nagyobb a haszon, mint a veszteség.
Ilyen közösségi intézmények azután a politikai szervezetek, az iskolák és bármi, amelynek a működése egynél több ember munkáján alapul. Nemcsak a „köz”-zel kezdődő nevű intézmények, hanem a magánvállalatok is, hiszen ezekben ugyanúgy a korlátlan szabadság helyetti együttműködés a fő működtető tényező.
Nem jutottunk volna messze a kőkortól, ha nem értjük meg egyre inkább a fenti gondolatokat, és nem alkalmazzuk azokat mindennapjainkban.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemdohanyzom.blog.hu/api/trackback/id/tr31684677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rakovszk 2008.09.30. 16:35:06

Legelőször is, nem látom át egészen, hogy milyen célból íródott ez a cikk és mi a mondanivalója. Ha mindenki okos és becsületes lenne, az jó lenne. Szerintem is. :-) Amúgy, ha már szellemi kalandozásokat folytatunk akkor persze már az is sokat segítene, ha mindenki okos lenne, mert minél okosabbak és műveltebbek a választópolgárok annál közelebb esik egymáshoz a népszerű és a hosszú távon hasznos politikai döntés. Korlátozzuk a szavazati jogot én azt mondom. :-)

Amihez inkább hozzá tudok szólni az a demokráciával kapcsolatos okfejtés. Bár valóban nem feltétlenül igaz az, hogy a demokráciában mindenki azt csinál amit akar (egyébként kezdek rájönni, hogy hová tudlak téged besorolni: te rousseauista vagy, valld be! :-) ), az viszont legalább ennyire téves, hogy a demokráciát az különböztetné meg más rendszerektől, hogy a vezetők a „hatalmukat a köz javára fordítják” Ugyanezt megteheti egy monarchikus uralkodó is például. A demokrácia klasszikusan (ha úgy tetszik arisztotelészi értelemben) az, amikor a többség akarata érvényesül. Gyakorlatibb értelemben jelenthet egyszerűen annyit is, hogy vezetőinket szabadon választjuk, ez azonban visszavezethető a képviseleti demokráciára elképzelésére: a választás elvileg nem csak abból áll, hogy mi jelöljük ki a vezetőket, hanem abból is, hogy ők a mi nevünkben kormányoznak, minket képviselnek például az országgyűlésben. Elvileg a jelenlegi rendszerben is így néz ki a dolog: nem az a lényeg, hogy a vezetők a mi javunk hanem az, hogy a mi akaratunknak a 'meghosszabbításai'.

De ha már így szóba került, akkor az sem igaz, hogy minden társadalmi rendszer célja az emberek jólétének előmozdítása lenne. Ez a gondolat mai formájában kifejezetten modern, a mai demokrácia-fogalommal együtt jött létre a felvilágosodás táján és az után. Azelőtt az uralkodó illetve az állam szerepe, illetve a vele szemben támasztott elvárás nagyrészt az emberek védelméből állt, ezután viszont már az emberek jólétének eszközévé válik, ami viszont egyenesen vezet az állam szerepének és hatalmának növekedéséhez, ami nem feltétlenül jó dolog.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.09.30. 20:07:21

na, akkor mégis volt értelme ennek a posztnak, volt benne több dolog is, amivel egyetértettél :)
tényleg kicsit befejezetlennek hat, most elnézve. Egy ideje porosodott már, most gondoltam, hogy felrakhatom a blogra, ha már van.
süti beállítások módosítása