(Az inspirációt, mondhatni az utolsó lökést ehhez az íráshoz ez a cikk és kommentjei szolgáltatták. A linkért köszönet Shenpen-nek.)
Hosszú ideje veszek részt, hol aktívan, hol megfigyelőként vitákban, amik gazdasági/politikai/filozófiai jellegűek. Nem véletlenül írtam így ezt a három kategóriát, hiszen ezekben a vitákban, és a való életben is, ezek nehezen elválasztható fogalmak. Mindháromban a Jó és a Rossz fogalma a központi kérdés.
Ahelyett, hogy szokásomhoz híven elmerülnék a metafizikában, inkább arról írnék, mire is jöttem rá. Ezen viták középpontjában, legtöbbször kimondatlanul, néha kimondva, a vitázó felek fejében létező emberkép gyökeresen különböző mivolta van.
A viták – már a konstruktívnak nevezhető, viszonylag intelligens emberek közti viták – általában úgy folynak, hogy mindkét, mindhárom stb. oldal felhoz bizonyos érveket, amik önmagukban logikusak, a vitázó többi érvével koherensek, és általánosan szólva első pillantásra egy vállalható álláspontot jellemeznek.
Felmerül a kérdés, hogy miért képviselnek gyökeresen összeegyeztethetetlen álláspontot mégis a vitázók, hisz logikus dolog nem mondhat ellent logikus dolognak.
Van egy eset, amikor ez lehetséges: ha a kiinduló alapfeltevések különböznek.
(Olvassuk el a linkelt cikk kommentjeit, pontosan ezt illusztrálják.)
Sok vita csúszik félre amiatt, mert a vitázók nem veszik észre, hogy nem is ugyanarról vitatkoznak. Egy elmélet, egy modell mellett érvelnek, és az ellenmodell valóságban megjelenő hibáira alapozzák érveiket.
Példa erre, amikor a kapitalizmus libertárius modellje mellett érvelnek, mondván, hogy az állam definíció szerint alacsony hatásfokú.
Erre az az ellenérv, hogy „de a kapitalisták meg romlottak, korruptak, lopnak”. Ez azonban nem a kapitalizmus hibája, hanem a romlott, tolvaj stb. embereké.
Vagy vegyünk egy közismertebb példát: egyes SZDSZ-es politikusok bizony loptak. Ebből aztán következik, hogy a liberalizmus rossz, illetve a buzizsidócigányok gonoszak. (Illetve a cigányok nem ezért, mert SZDSZ-es cigány nincs, de ha már lúd, legyen Bajnai.)
Azaz a vitázók minden oldalról a valóságot vetik össze az elmélettel, és a valóságban megjelenő hibákat a modell hibáinak tudják be. Számomra pl. meggyőzőek voltak azok a cikkek, amik a Kozervatóriumon, illetve egyéb fórumokon jelentek meg tavaly ilyenkor, a válság kezdetén, és amelyekben a válságot nem „a rablóharács karvalytőke igazságtalanságának”, hanem a piaci szereplők hiányos erkölcsiségének tudták be. Sajnos azóta egyeduralkodóvá vált a „válság bizonyítja a kapitalista világrend kudarcát” típusú tálalás.
Hogy kapcsolódik ez az emberképhez?
Talán Tamás Gáspár Miklós mondta, hogy baloldali az, aki szerint az egyes emberek nyomorát a társadalom hibái okozzák, jobboldali az, aki szerint az egyén elsősorban maga felelős sorsáért.
Ebből jönnek az olyan viták, amelyekben a „kisember versus kizsákmányoló” világkép kerül szembe az „alkalmatlan élősködő versus becsületes, gyarapodó polgár” világképpel.
(például itt: http://nol.hu/velemeny/20091014-kadarozas)
Talán hasznos lenne egy SWOT-táblázat, amellyel a modelleket össze lehetne hasonlítani abban a tekintetben, hogy a valóságban milyen kockázataik vannak.
|
Baloldal |
|
Jobboldal |
|
|
Hasznos |
Káros |
Hasznos |
Káros |
|
|
|
|
|
Belső |
S Összetartozás, szolidaritás |
W Egyéni felelősség hiánya |
S Építhet a „hagyományra” Tiszta felelősségi viszonyok |
W Rugalmatlanság, olyasmit is elutasít, ami nem árt neki Az egyén többet ér, mint a közösség |
Külső |
O Közösen adott válasz a világ jelenségeire |
T Alacsony hatékonyság, mert az ember természeténél fogva önző, és itt másokért is kéne dolgozni A bűnözésnek nemcsak az egyén, hanem a nagyméretű állam is célpontja lehet. A köztulajdon mindenkié vagy senkié? |
O Minden helyzetre van kész válasza |
T Alkalmazkodóképesség hiánya A hagyomány legtöbb értelmezése miatt általában rá van szorulva transzcendens, azaz e világon kívüli forrásokra cselekedetei indoklásához Az akármilyen jól definiált erkölcsi normák sem jelentenek garanciát arra, hogy nem lesz bűnözés. Az önvédelem nem kielégítő lehetőség |
Láthatjuk, hogy az emberi gyarlóságtól egyik modell sem mentes. A baloldaliak államát könnyű szétlopni, a jobboldaliak egyénei sérülékenyek.
Én TGM fenti mondását a következőképp alakítanám át, hivatkozva saját régi megállapításomra: aki az állami hatékonyságveszteség és korrupció által okozott kárt nagyobbnak becsüli, mint a szolidaritás hiányából, és a magánszférában ugyanúgy jelenlevő korrupcióból adódót, az jobboldali, aki nem, az baloldali.
Nyilván bővebben is ki lehetne fejteni a kérdést, de ezt a kedves kommentelőkre bíznám.