Nem dohányzom

Gondolatok a világ, és benne az emberek működéséről

hányan vagyunk?

támogatók

Friss topikok

  • peetmaster: divany.hu/eletem/2017/06/01/lebuktal_13_titkod_van_es_otot_meg_senkinek_sem_mondtal_el (2017.06.01. 10:51) A titokról
  • peetmaster: @bervin: "A földi természet ma már eléggé emberfüggő." Nem, az ember a természetfüggő. De által... (2016.09.17. 09:52) A békéről
  • peetmaster: @Anselmo: mivel egész odáig a népet hülyézem, ez belefér szerintem. És akkor még az összefogásról... (2013.11.03. 22:41) Az LMP-ről, a szakításról és a ki nem mondott dolgokról
  • peetmaster: @_Epikurosz_: van új poszt, részben ismerős lesz :) (2013.10.28. 16:54) Az etikáról 2.
  • peetmaster: @tomtyi: csak nem a TE valóságodban... (2013.03.30. 23:34) Más szemében a szálkát

A titokról

2014.01.09. 19:17 | peetmaster | 21 komment

Nem a tudás a hatalom, hanem a tudáskülönbség.

 

Aki olvasta eddigi írásaimat, az kitalálhatja, hogy ha én fognám ki a mesebeli aranyhalat, és lenne három kívánságom, az a dohányzás, a nacionalizmus és a vallás eltűnése lenne. De ha amúgy "három a magyar igazság és egy a ráadás" módjára kívánhatnék egy átfogót, vagy eleve csak egyet kívánhatnék, akkor az nem ezek közül lenne valamelyik.

Hanem a titok eltűnése.


Már hallom is a felháborodást, hogy meg vagyok én őrülve? Nem hallottam Edward Snowdenről, aki pont a titokhoz való jogunkért harcol? (Nem.) Nem hallottam arról, hogy a gyermek személyiségének kialakulásában fontos, hogy legyenek titkai?

De hallottam ezekről és más hasonló érvekről, de mindben látok egy kis hibát. Egy félrecsúszást. Az eszköz és a cél összekeverését, ahogy a béke esetében is.

Minden esetben, amikor valaki a titok hasznosságáról beszél, valójában egy másik célt akar elérni, amihez a titok csak az - egyik lehetséges - eszköz.

Ahogy a nyitómondatban mondtam: nem a tudás önmagában a hatalom. Hanem ha tudsz valamit, és azt a másik, az ellenfeled nem tudja. Ha mindenki ugyanolyan sokat vagy keveset tud, az nem hatalmi helyzet.

Ebből látható, hogy amit valójában akarunk, az a szimmetria. Hogy más is azt tudja/ne tudja rólunk, amit mi is tudunk/nem tudunk róla.

Azt gondolom, senki nem állítja, hogy a rendőrségi, titkosszolgálati megfigyelés szükségtelen. Valóban vannak bűnözők, akiket el kell kapni, meg kell akadályozni terveikben és meg kell büntetni. Célszerűen még azelőtt, hogy elkövetnék tettüket. Ez csak megfigyeléssel megy. Igen, lehet panaszkodni, hogy az ártatlanság vélelme. De egy bűnüldöző szempontjából ez nem értelmezhető. Van 7 milliárd ember, és éve X millió bűn. Egy emberre évi Y bűncselekmény esik, ahol Y határozottan nagyobb, mint 0. Ha működik a titkosítás, és nem tud belelátni a tervekbe, akkor csak azt mondhatja, hogy mindenki bűnös, mert nem tud jobbat. Ezt nem akarjuk.

Becsületes embernek nincs szüksége titokra. Arra van szüksége, hogy ő is azt tudja másokról, amit azok tudnak róla. Ki őrzi az őrzőket? Az őrzöttek, szimmetrikusan. Mindenkinek joga kell, hogy legyen legalább a saját magára vonatkozó állami adattár teljességéhez, és ahhoz, hogy tudja, ki, mikor, melyik adatához fért hozzá és miért.

“All I wanted was for the public to be able to have a say in how they are governed”, mondta Snowden. Ehhez a titkosság kétirányú felszámolása (és nem megerősítése) kell, és ő ezt tette meg, amennyire tellett tőle.

Ha figyelembe vesszük, hogy lassan semmilyen titkosítás nem biztonságos, lehet, hogy jobban járunk, ha eleve nem is próbálkozunk, hanem nyíltan kimondjuk, hogy aki titkolózni akar, legyen az állam vagy magánszemély, eleve bűnös, mert rosszat akar. Ugyanis titkolózás esetén fellép a tudáskülönbség miatti hatalmi szituáció - és akivel szemben hatalmat akarsz, azt nem tekinted egyenlőnek magaddal (nyilván), de erre csak akkor van szükséged, ha ártani akarsz neki.

Nincs helye államtitoknak sem. Titkaink azzal szemben vannak, akivel szemben támadó céljaink vannak. Minden ország fenntart kémeket minden másik országban - mert minden ország háborúzott már mindegyik másikkal. És amíg a nemzet fogalma létezik, azaz amíg a különbségek fontosabbak, mint az azonosságunk, a háború kockázata fenn is marad. Vagy nem is helyes kockázatnak hívni, hanem inkább lehetőségnek - nem is akar békét senki "másokkal".
Lehet, hogy ezt egy kicsit sokáig tart megoldani, de addig sokan fognak feleslegesen meghalni. Feleslegesen, de nem megmagyarázhatatlanul.

A gyermek fejlődése esetében még nyilvánvalóbb az, amit akarok mondani. Amikor elkezd titkolózni, akkor a szüleivel szemben épít ki hatalmi pozíciót, pl. "ha nem tudják a vén hülyék, hogy kivel randizom, akkor nem is tudnak belepofázni". Ez az önállóság pedig valóban fontos az egyedfejlődésben. De látni kell, hogy nem a titok önmagában, hanem az önálló döntéshozás és annak a gyakorlati megvalósítása az érték, nem a titok. Olyan a titkot védeni, mintha azt mondanánk, hogy az ajtózár az érték, nem amit véd a lakásban. A zár egy eszköz, igen, de nem az egyetlen, sőt nem is a legjobb, mert azt mutatja, hogy az értékeink veszélyben vannak, és meg kell őket védeni. A helyes az lenne, ha nem kéne zár, mert nincsenek tolvajok. Vagy mert a szülők felnőttnek tekintik és elfogadják gyermekük nyíltan közölt döntését. Vagy az emberek egységesülnek annyira, hogy nem akarnak vallás vagy nemzet miatt háborúzni, mert belátják ezek másodlagosságát. Vagy _nem is akarja senki elolvasni_ az egyébként nyílt szövegű leveleinket, mert úgyse akarunk semmi rosszat velük.

Ezt lehet naiv álmodozásnak hívni, ha nem gondolunk a másik, sötét oldalára a nemnaiv valóságnak: a titkok miatti hatalomkülönbség jogkülönbséget eredeztet - azaz nincs jogalapunk tiltakozni azok erőszakja miatt, akikkel szemben titkaink vannak. Hiszen őket nem vettük emberszámba, akkor nem is várhatjuk, hogy emberként viselkedjenek.

A választás adott.

Címkék: béke titok naiv őszinteség

A békéről

2013.10.28. 14:59 | peetmaster | 36 komment

"Nincs most sem több természeti katasztrófa, mint régen, csak jobb a hírközlés."

Kezdetben vala az Ige. Aztán eljöve a félreértés.

"Az axióma olyan kiindulási feltételt jelent (például a filozófia ágaiban, vagy a matematikában), amit adottnak veszünk az érvelések során. Az axióma különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény, alapigazság.

A szó etimológiája: a latin axioma a görög axióma (άξίωμα) szóból keletkezett, amely szószerint valami értékeset jelent, az axioun értékesnek tartani igéből, az axios érték, értékes szavakból; rokona a görög agein súlyt mérni, nyomni, hajtani igének (amelyből az angol agent (tényező, ágens ügynök stb. szó is származik)."

Talán ezen a blogon nem kell elmagyarázni, hogy a konzisztencia elvárása, röviden a logikusság alapvető elvárás, ha azt gondoljuk, hogy a másik ember, de legalább a másik ember mondanivalója megérthető.

Azt sem, hogy két, egymást kizáró állítást közül maximum az egyik igaz, de lehet, hogy egyik sem. Lényeg, hogy mindkettő biztos nem.

Akkor a lényegre is térhetünk.

Az embernek van egy értékrendje. Gyakorlottabb embernek olyan, ami legalább belsőleg konzisztens. Az ember, továbbá, igyekszik kerülni a kognitív disszonanciát. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy az utólagos racionalizálás egy méltatlanul alulbecsült tevékenység, sőt gyakran egyenesen nevetség tárgya. Ez érthető a róka és a savanyú szőlő példájában, de nem érthető, hogyha elfogadjuk azt, amit a kommunikációról írtam. Közösségben élünk, és tartozunk embertársainknak azzal, hogy érhetően viselkedünk. Az, hogy a tudatalattink gyorsabban dönt, mint a tudatos énünk, se azt nem jelenti, hogy a tudatos énünknek nincs igaza, se azt, hogy az utólagos megmagyarázás mindenképpen hazug. Csak azt, hogy időre lehet szükségünk, amíg szépen összeszedjük a szavainkat, hogy meg is tudjuk fogalmazni, hogy miért döntöttünk úgy.

Ha már a közösségnél tartunk, ennél több is igaz. A közösséget mindig az definiálta, hogy ki az, akit megértesz. A "német" szavunk a szláv néma szóból származik - idegen, mert nem érted meg. Sőt, a legtöbb nép önmagára alkalmazott szava az "ember" szavával fakad azonos tőről. Vagyis, akit nem értesz meg, az nem ember.

A nyelvek szerepe, a közösség definiálásán túl, a valóság leírása. Mármint a valóságnak tekintett dolgoké. Hogy mit tekintenek valóságnak, az is fontos definiáló eleme egy közösségnek.

Itt érkeztünk el a mottóhoz: ahogy a földrengésekről, úgy az alternatív valóságokról is jobban, könnyebben tudunk értesülni, főleg, hogy idegen nyelveket is ismerünk. Másrészt, ha amint állítom, a logika is egy nyelv, sőt minden ember közös nyelve (hisz meg akarjuk érteni egymást), akkor a valóságnak, amit leír, is azonosnak kell lennie.

És itt van a kutya elásva, és ezért kellett a kognitív disszonanciáról beszélnem. Amíg a különböző, egymást kizáró nézeteket valló emberek egymástól távol, hatékony kommunikációs eszközök nélkül éltek, addig nem szembesültek azzal, hogy a világ nem olyan/nemcsak olyan lehet, mint amilyennek ők hitték. Mióta a kommunikáció bármely két hely között azonnali, és a személyes találkozáshoz se kell több, mint egy nap, az ezzel való szembesülés mindennapi élmény. Folyamatosan azzal találkozunk, hogy a valóságunkat, ami nyilván objektív, mások másnak látják. Ez értelemszerűen lehetetlen, és a korábbiak értelmében egyetlen lépésben vezet ahhoz a következtetéshez, hogy aki másként gondolkozik, nem ember. Hiszen ha a másik logikus, de nem ért velünk egyet, akkor más axiómákból indul ki, tehát mások az értékei, tehát nem ember. Ha nem logikus, akkor más nyelvet használ, tehát dettó nem ember. (Az természetesen magától értetődő, hogy bármivel, amit erkölcsnek szokás nevezni, csak embertársainknak tartozunk. A zsidók és a szúnyogok azért voltak egyformán elgázosíthatók, mert egyformán nem voltak emberszámba véve. Mostanában csak a szúnyogokat gázosítjuk, mióta a zsidókra találtunk egy másik narratívát.)

Ez teljes mértékben megmagyaráz a magyar közélet kettéhasadtságától a vallásháborúkig (lásd Szíria vagy Irak) mindent, amit nap mint nap tapasztalunk. Ha valaki mást mond, mint te, azzal el akarja venni a valóságot tőled, vagyis támad, vagyis ellenség.

És ezt közvetlenül nem is lehet elítélni. Senkitől nem várható el ugyanis, hogy egymásnak ellentmondó axiómákat fogadjon el, ez ugyanis tönkretenné a nyelvet, a jelentést, az értelmet, úgy a szövegét, mint potenciálisan az életét. Mivel ellentmondásból bármi következik, ezért ha az ellentmondás megengedett, akkor az élet és halál, létezés és nemlétezés is egybeesik, és akkor minden mindegy. Vannak keleti vallások, amik pont ezt hirdetik - mondjuk én azt mondanám inkább, hogy ellentmondás akkor sincs - hisz ha nincs semmi, se élet, se halál, se világ, akkor nincs, ami között ellentmondás legyen.

Természetesen megtehetjük, hogy az efféle álláspontot tekintjük a magunkának, és akkor végeztünk is, nemcsak ezzel a poszttal, de úgy általában az etikával, a kommunikációval és más egyebekkel is. Vagy feltehetjük, hogy a világ megismerhető,és azt is, hogy mindaz, amit mi gondolunk más emberekről (embercsoportokról), azt ők is gondolják rólunk. Hiszen ha mi nem értünk valakit, mert más nyelvet használ, akkor ő se ért minket. Ha mi erre (mégoly érthető módon is) agresszióval reagálunk, akkor ő is. Ha közös nyelvünk ugyan van, mint itt a magyar, vagy általánosságban a logika, de axiómáink különbözőek, akkor is fennáll a választás lehetősége: vagy elpusztítjuk a másik axiómát (nyilván a hordozó "értéktelenekkel" együtt), vagy megpróbálunk közös axiómákat találni.

Nyilván egy békepárti embernek az az alapaxiómája, hogy mindenki ember, aki annak látszik. Egy öngyilkos terroristának meg az, hogy mások annyira nememberek (mert az axiómáik annyira elfogadhatatlanok, értéktelenek), hogy még a saját pusztulása sem túl nagy ár az eretnekség ritkításáért.

A szomorú az, hogy a két axióma összeegyeztethetetlen. És két (vagy több) fél esetén elég az egyiknek háborút deklarálni, hogy háború legyen. Csak a békéhez kell minden fél egyetértése. Az egyetértéshez meg azonos axiómák. Az azonos axiómákhoz meg filozófiai bátorság, egyszerre két irányban. 1: nem félni megkérdőjelezni a sajátjainkat. 2. Nem félni megkérdőjelezni másokét. Igen, ez utóbbi nem különböztethető meg a nyílt agressziótól. Legalábbis külsőségekben nem, csak bevallott, vélelmezett, remélt szándékban. Amire nem gondolnak ugyanis a felületes békepártiak: a különböző axiómáknak _valóban_ veszniük kell a tartós békéhez, különben nem béke van, hanem fegyverszünet, ami a következő háború előjátéka. Az egyetlen különbség a népirtó és a valódi békehozó között, hogy az utóbbi a _közös_ axiómák reményében támadja a másikét, míg az előző a _sajátja_ érdekében.
 Ez is egy olyan finom distinkció, amit nagyon nehéz meglátni. Ugyanis a vita kezdetén az ember nem tehet mást, mint a saját axiómáival jön a másiké ellen - nincs másunk eleinte, mint a sajátunk. És így a megegyezésre törekvés látszatra azonos a kiirtásra törekvéssel. Csak a második lépésnél derülhet ki, hogy másról van szó: amikor visszalövés helyett (mellett) vissza is kérdezünk: "miért"? Miért azok az axiómáid, amikkel kezdted a támadást? És ekkor, aki mindkét módon bátor, elgondolkozik.

Talán így érthető, hogy miért mondom, hogy az igazság fontosabb, mint a béke. Hazugságra ugyanis nem lehet békét alapozni, a közös igazságból azonban automatikusan következik a közös (másmilyen ugyebár nincs) béke.

Címkék: etika igazság érvelés

Az LMP-ről, a szakításról és a ki nem mondott dolgokról

2013.01.27. 20:36 | peetmaster | 6 komment

Az LMP kongresszusa határozatot hozott szombaton: nem változtatnak a novemberi, együttműködéstől elzárkózó stratégián. Ennek eredményeként a Párbeszéd Platform tagjai kiléptek a pártból.

A vitának, ami idáig vezetett, volt egy kényes pontja, kérdése, amit senki nem válaszolt meg kellő alapossággal és logikai konzekvensséggel. Mégpedig a következő: mennyiben tekinthető erkölcsösnek, ha egy Lehet Más a Politika nevű párt teszemazt Bajnaival kíván együttműködni?

Nos, tudok egy indokot. Az LMP egész eddigi története során azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt 22 év egészének kritikáját képviseli. Minden alkalommal, amikor lehetősége volt rá, kifejtette, hogy minden eddigi párttal szemben jelentős kifogásai vannak. Eddig ez rendben is van.

De gondoljunk bele - ha minden eddigi párt szar (márpedig az, hisz ezért kellett újat alapítani), akkor azok a tömegek, akik ezekre a szar pártokra szavaznak, tévedésben vannak, maguknak keresik a bajt, röviden hülyék... EZT nem mondta ki senki, emiatt kényszerültek bele a párttagok, hogy látszólag inkoherens állítások csapdái közt vergődve küzdjenek egymással

Az LMP nem tudott kitörni az 5%-os sávból, mert nem gondolt arra, hogy ha az elmúlt 22 év pártjait elutasítjuk, mert szarok, a Jobbikot szintúgy, mert a tartalmi szarságai mellé még náci is, akkor bizony a szavazóikat is elutasítjuk velük együtt, és csak azokra pályázhatunk, akiknek maguktól is van annyi eszük, hogy meghaladják ezeket a zsákutcának bizonyult pártokat. Na ez az 5%.

Másrészt egy párt azért van, hogy képviselje és megvalósítsa értékeit. Legjobb, ha ezt közvetlenül a választók meggyőzése útján teszi. De mivel ahogy egyébként Schiffer András mondta mindig, helyesen: Magyarországon a pártválasztást nagyrészt a múlt traumáihoz való viszony határozza meg. Vagyis ahol a nagyszülőket vitték Auschwitzba, ott baloldali(nak mondott) pártra, ahol a kommunisták söpörték a padlást, ott jobboldali(nak mondott) pártra szavaznak. Akkor is, ha ezek a politikai kategóriák már (Magyarországon legalábbis) elvesztették jelentésüket, és akkor is, ha ez egy irracionális cselekvés.

András kudarca, tévedése talán a túlzott optimizmusa volt abban a tekintetben, hogy ezt a traumatikus gondolkodást rövid idő alatt le lehet vetkőzni. Azt is ő mondta, hogy a most 50 feletti értelmiség végzetesen megosztott, gyakorlatilag nem lehet őket árkokon átnyúló megbékélésre rávenni. Én csak annyit kérdeztem akkor tőle: miből gondolja, hogy az 50 alatti értelmiség nem ilyen? (És a nem értelmiség?)

Visszatérve a kérdésre: ha a népet közvetlenül nem lehet meggyőzni (és akkor még nem is beszéltem arról, hogy a jobb-bal meghaladásában, legalábbis ezen szavak szótári értelmében, magam sem hiszek), de a politikánk, konkréten az ökopolitika értékeit képviselni kell: mi a teendő?

Szerintem az egyetlen lehetőség azok meggyőzése, akik képesek a népet meggyőzni. Erre az LMP nem alkalmas, és a frissen kilépett Platform sem lenne az önmagában, ha csak az érveit használhatná. Mindkét tábor ökopolitikusai arról ismertek, hogy képzettségük, értelmiségi környezetük stb. hatására képtelenek úgy megszólalni, hogy sokéves újságolvasói, hírfogyasztói, filozófiai gyakorlat nélkül megértse őket valaki. Félreértés ne essék, ez nem az ő hibájuk (a tudás nem lehet bűn), hanem a népé, pontosabban az elmúlt1000év vezetőié, akik nem segítették elő egy olyan életszínvonal kialakulását, hogy az olvasás, gondolkodás a hétköznapi ember életének is a részévé váljon. A Platform előnye az, hogy nyíltan deklarálta, hogy baloldali párt: ezzel felvett egy olyan pozíciót, amit az átlagember tud értelmezni - és megnyitotta maga előtt az utat azokhoz a más baloldaliakhoz, akik tudnak a nép nyelvén beszélni. Persze van ebben kockázat: ezen az oldalon ugyanúgy megvannak azok a kétes erkölcsiségű alakok, akikről nem feltétlenül a tisztességes érveléstechnika ugrik be elsőként. De érdemükre legyen mondva, hogy a nyugatos, európai kultúrát, ha teljesen el nem is hozták uralmuk idején, a közbeszédben megágyaztak neki. Így egy valóban európai pártnak nem a teljesen szűz ugart kell feltörnie, hogy ezt a régi szép hasonlatot használjam.

És hogy mi lesz a maradék LMP-vel? Nem olyan rossz a helyzet, mint látszik. A fentebb leírt irracionális szavazóréteg padlássöpréstől tartó részének (mások csak kulturálisan jobboldalinak nevezik őket) megnyílt a lehetőség, hogy úgy ne kelljen a Fideszre szavazniuk, hogy egyben Bajnaira/Mesterházyra se kell. Már persze, ha akarnak egyáltalán nem a Fideszre szavazni. A blog.hu-n mindenesetre láttam ilyeneket, meg persze olyanokat is (a másik traumacsoportból), akik hangosan követelték az összefogást az E14-gyel és társaival. Most két szélesebb kör kapta meg a lehetőséget, hogy egy (a két LMP egyike) európai pártra, egy zöld értékeket komolyan vevő pártra, egy új, de nem szélsőséges pártra szavazzon. Sok sikert kívánok mindkettőjüknek, őszintén.

Más szemében a szálkát

2012.03.29. 09:40 | peetmaster | 40 komment

"Hülyeség, mert az egyik az egyenlőség, a másik a szabadság tökéletes világát szeretné megvalósítani, márpedig mivel az ember gyarló és tökéletlen, mondhatni egy tetű, ezért tökéletes világot nem tud létrehozni."


A Mandineren megjelent egy poszt, melyben a baloldaliságot és a liberálisságot kritizálják nagyrészt technikai, kommunikációs, kisebb részt filozófiai alapon. A cikkel - a stilisztikailag jóindulatnak álcázott rosszindulat, azaz kiröhögés mellett - vannak tartalmi gondjaim is, ezeket foglalom össze.

Kezdjük a cikk sorrendjében a filozófiaival.

Az emberre mint ab ovo rosszra gondolni logikailag inkoherens. Nemcsak azért, mert olyan abszurdumokra juthatunk, hogy ha az ember tényleg "tetű", akkor Hitler, Sztálin és kollégáik a legnagyobb jótétemények voltak ezen a világon, mert a legtöbbet irtották ki ezekből a tetvekből.

Hanem mert értelmetlenné teszi a mindennapi létezésünket, küzdelmeinket, céljainkat.

Ha az ember eredendően rossz, akkor nem közösségben élünk, hanem maffiában, ami csak és kizárólag a többi maffiától erővel elvett erőforrásokon élősködik. És amit minden tagja elárul, ha pillanatnyilag megéri neki. Akkor nincsenek céljaink, amik tovább mutatnának a mindennapi túlélésnél. Akkor nincs bizalom, csak élethalálharc. (Azok az értékek sincsenek, amiket egyébként a konzervatívak nagyra tartanak, mint pl. hagyomány. Az ugyanis feltételezi a közösséget.)

Egy példa: a konzervatívok kedvenc példája, amivel meg szokták világítani a konzervativizmus lényegét, a végtelen tengeren úszó hajó. Nincs "végcél", ami felé "haladni" lehetne a történelem hajóján, az egyetlen napi cél az, hogy ne boruljunk fel. Eltekintve attól, hogy a rossz emberek simán belelökhetik útitársaikat (én börtöntársnak mondanám) a tengerbe pusztán azért, hogy a rumadagjukat megszerezzék, ez a vízió egy totálisan értelmetlen létezést tételez. Egy hajó, ami nem megy sehova, nem hajó. A hajóságot ugyanis a valahova haladás teszi. Egy nem haladó hajót nem lehet megkülönböztetni egy nemlétező hajótól. Szóval ha kiderülne, hogy az a hajó, amin utazom, egy efféle konzervatív hajó, valószínűleg önként ugranék a tengerbe. Nem érnék így sem később célba.

No de elég a pesszimizmusból, vegyük a cikk pontjait sorba.

1. A civilség nem értelmetlen

Igenis lehet más a politika, mert muszáj neki. Ez nem sima wishful thinking; pl. 2010-ben is az emberek 25%-a új pártokra szavazott. Egyre többen ábrándulnak ki a régi pártokból - ma már ezek az emberek a többség. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Jobbikról és az LMP-ről, egyikben se olyanok a politikusok, amilyennek a szerző szerint lenniük kell, azaz hatalomvágyó arrogáns köcsögök. Mindkét párt elvi pártként került be és tevékenykedik. Továbbá a civilek azok, akikre a politika épít. Nemcsak és nem elsősorban mint utánpótlás, hanem mint egyes részterületek iránt érzékeny, abban szakértő közösség, akik a maguk részterületén fontos szakmai inputokkal láthatják el a döntéshozókat.

Ezen kívül nem kell mindenkinek hivatásos politikussá válnia, akinek véleménye van. Egy civil szervezet megfelelő lehet sokaknak, hogy kifejezzék gondolataikat, és új dolgokat tanuljanak. Aki meg mégis többet akar, annak ott vannak a pártok.

2. Nemcsak ti jártatok vidéken

Értem én, hogy a jogállamot védeni afféle belvárosi hobbi. Azt is értem, hogy Nógrád stb. megye nehéz sorsú embereinek nem ez a fő problémájuk. Gondolják ők, lehetne mondani, mert a jogállamot semmibe vevő mentalitás a vezetők részéről nem kis mértékben járult ahhoz hozzá, hogy sokan a Maslow-piramis alján tengődnek. Az, hogy sok ember nem ezeken a problémákon rugózik, nem jelenti sem azt, hogy ezekkel nincs is probléma, sem azt, hogy ezek nem fontos kérdések. Csak azt jelenti, hogy sokak élnek reménytelenül elmaradva, és nagy munka vár mireánk, hisz állnak a cinizmus palotái a tudásból kirekesztettség viskói felett. (Igen, ez elitizmus – de én legalább értéknek tekintem, ha más is részesül a szellem értékeiből, és nem akarom a státuszomat magamnak megtartani, másokat kirekesztve.)

3. Liberálisnak lenni nem az, hogy mindent lehet, baloldalinak nem az, hogy mindenki pusztuljon, aki gazdagabb nálunk

Figyelem, ismét filozófia, azon belül ismeretelmélet. Amit kedves jobboldali, gyakran náci barátaink oly nagy hévvel hangoztatnak, ti. hogy a liberális véleménydiktatúra elnyomja őket, nem igaz.

Kirekesztők kirekesztése nem kirekesztés. Másképpen: A szólásszabadság nem használható arra, hogy a szólásszabadság ellen érveljünk vele. Mivel azok, akiket a liberális véleménydiktatúra ki szokott rekeszteni, általában MÁSOK (melegek, zsidók, külföldiek sb.) ELLEN lépnek fel, az ő szólásszabadságukat kívánják korlátozni szóban és tettben (lásd melegfelvonulás elleni erőszak, vagy Auschwitz, amikor ugye nemcsak a szólásszabadságuktól lettek megfosztva sokan), így nekik nincs jogalapjuk panaszkodni.

Még egyszerűbben: az, hogy ÉN hetero/katolikus vagyok, az szólásszabadság. Az, hogy TE ne legyél meleg/zsidó/piréz, nem az. Szóval nem, nem kell elfogadni mások véleményét, ha az valakit a létében fenyeget, akár csak szóban is.

Másrészt az a baloldaliság, hogy Vesszen Bajnai-pólóban járunk a CBA-ba? (Tehát akkor a Fidesz-kormány nyíltan baloldali lenne?) Szerintem nem. Hanem az, hogy a lehetőségek közül azt választjuk, amelyik a szegényebbeknek a legtöbbet segíti. Nem fizetünk ki háromszázalékos kamatfelárakat a lengyel állampapírokhoz képest, csak azért, hogy bokrétásch kalapban verhessük az asztalt, hogy nekünk márpedig az IMF nem parancsol. (Dehogynem, ugyanúgy meg kell csinálni, amit javasolnak, csak a bohóckodás miatt a hasznait sokkal kevésbé élvezhetjük.) Továbbá nem támogatunk egy ötletet vagy személyt, csak mert magyar. Attól még lehet hülyeség. És nem hazaárulás az értelmes külföldi pártját fogni az idióta magyarral szemben.

4. A demokrataság nem az, hogy a kisebbség kussol

Az, hogy a nép, egy adott pillanatban rendelkezésre álló információs viszonyok közepette (ugye a Fidesznek  nem volt programja, és tuti nem kapott volna kétharmadot, ha előre tudjuk, mire készül) valakire szavazott, másra meg csak kevésbé, nem jelenti azt, hogy az utóbbiaknak hallgass a nevük. Egyrészt minden pártnak, csoportnak kötelessége, hogy megismertesse nézeteit (program, ugye) a választóival, másrészt cinkos, aki néma – ha olyanról szerzünk tudomást, ami semmiképp nem megfelelő, mint visszamenőleges törvénykezés van másolt doktori, akkor szólni kell.

És a gyurcsányista néni is ér annyit, mint a viktorrajongó békemenetes.

5. Inkább innál, az legalább látszik

Lehet, hogy nemcsak a liberálisok ültek repülőn, de hogy a mucsaiakon nem látszik meg, hogy ők is, az biztos. Ha már a kioktatásnál tartunk. Mellékesen a poszt, különös tekintettel az illusztrációk gondos megválasztására igenis kioktatónak tekinthető, szóval a bagoly mondja esetével állunk szemben. Mint annyiszor a jobboldalon.

6. Akit az igazság sért, az meg is érdemli

Semmiképpen nem mondhatjuk, hogy túlzás lenne leostobázni, szűklátókörűzni, sőt nettó lenácizni akár több százezer szavazót. Aki már állt egy aláírásgyűjtő stand mögött (igen, többségében önként, nem pénzért), az tudja, hogy milyen könnyű tömegesen megkapni a buzi, zsidó, SZDSZ-es, hazaáruló és hasonló címkék tömkelegét, amivel az azokat terjesztők automatikusan szánalmas bizonyítványt állítanak ki magukról. Konkrét példa: előfordult, hogy egy csoport jólöltözött fiatal, akik Fideszesnek vallották magukat, két mondat alatt eljutott az aláírásgyűjtés kérdéseitől a zsidózásig, már ami az LMP anyagi forrásait érinti. Ezek se nem rendes, se nem tisztességes emberek. Hanem ostoba, kisstílű nácik.

7. Nem hisztéria, hanem megalapozott panasz

Öncenzúra a közmédiában. Visszamenőleges törvénykezés. Kisstílű, pitiáner módszerek. Schmitt Pál. Az ezerszer elismételt „félek aláírni, mert a nyugdíjamat(!)/munkámat is elveszik” állítás. (Ami mögött kétségkívül van valami, mert senki nem önként fél.) A Földrajzinév-bizottság. A lex Haverok. Középkorias ihletettségű törvények, lásd Kúria mint név, majdnem vármegye is stb. (Márpedig a középkorban nem volt demokrácia, se köztársaság. Ez okot ad a félelemre, hogy egyrészt most se lesz, ha a vezetőknek a középkor a szimpatikus, másrészt azért, mert látványosan különböző értékekre, emberképre alapul a vezetés ideológiája, mint a mienk.)

A rasszista, antiszemita beszédmód elfogadottsága a közbeszédben, cinkos Fidesz-hallgatás hatására, még ha a Fidesz vezetése nem is az.

A szociális munkájából kirúgott tüntetési szónok, akinek "politikai tevékenysége összeegyeztethetetlen a segélyszervezet alapvetően katolikus beállítottságával"

És az Európa és hazája számára mást nyilatkozó Kedves Vezető.

Ez nem demokrácia.

És hogy tömeggyűlésen lehet üvölteni, hogy megszűnt a gyülekezési és szólásszabadság? Ha nem lenne korlátozva, nem kéne üvölteni. Demokráciában felírhatod a falra, hogy szabadság, diktatúrában kötelező. Ebbe az irányba megyünk.

8. Máséban a szálkát

Viktor Vezér maga követelte az EU-támogatások megvonását 2006-ban, amikor neki volt ez kézenfekvő.

http://www.figyelo.hu/uzlet/20061025/orban_elzarna_unios_penzeket/

Átugorja a hatályos alkotmányt, ha az kell.

http://www.origo.hu/itthon/20110311-az-uj-alkotmanyban-is-fenntartana-a-fidesz-az-alkotmanybirosag-jogkorenek.html

Az üléspont határozza meg az álláspontját, még külföldre szaladgálás ügyében is.

Ja, és tartozik a fene azok közé, akik ezzel egyetértenek. Ahogy feljebb írtam, csak az, hogy valaki szintén magyar, nem mentség a hülyeségre. Ha Cohn-Benditnek van igaza, mellé fogok állni Viktorral vagy bárkivel szemben, és minden magát értelmes lénynek tartó embertől ugyanezt várom. Aki nem ezt teszi, annak nincs igazán alapja bárkit objektíven kritizálni. A nem objektív kritikát pedig személyeskedésnek, más szóval gyűlölködésnek hívják.

Köszönöm, hogy segíthettem.

· 1 trackback

Címkék: fidesz jobboldal szálka következetesség mandiner

Tagadás

2010.02.23. 03:23 | peetmaster | 96 komment

Az Országgyűlés tegnaptól büntetendőnek nyilvánította a holokauszt tagadását. Természetesen azonnal megindult a különböző blogokon a vita, elsősorban a szólásszabadság fontosságát emlegetve.

Néhány gyakoribb pontra térnék ki.

 

„Felesleges megtiltani a tagadást, hisz az történelmi tény”

 

Így van. Mégis tagadják sokan. Ennek a jognak – szabadon lehet hülyeséget állítani – az értékét azonban nem látom. Ha valaki a 2x2-t 3-nak állítja, azt nem engedik ki az általános iskola alsó tagozatából. Addig nevelik, verik bele a fejébe a szorzótáblát, amíg meg nem tanulja.

Nekem sokkal valószínűbb, hogy azok tagadják, akik egyúttal azt is szeretnék, ha tényleg megtörténne. Nem sokallják a hatmillió áldozatot, és azért mondják kevesebbnek, hanem bánják, hogy nem halt meg annyi hitvány zsidó.

Az ilyenek újrakezdenék, sőt, továbbvinnék a holokausztot. Mi szükség van erre?

 

„A kommunizmus áldozatai vagy az örmények nem számítanak?”

 

Dehogynem. Csak ugye senki nem állította, hogy ezek nem történtek meg. Senki nem akar szobrot Rákosi elvtársnak a Szent Sztálin Pártház épületében, senki nem mondja, hogy ezek áldott jó emberek voltak, akik soha nem bántottak senkit. Ugyanígy, az örményeket, a hutukat/tuszikat meg a többi népet, akiket valaha származásuk miatt zaklattak vagy irtottak, sem akarja senki úgy feltüntetni, mint akik nem áldozatok.

A zsidók esete annyiban különleges, hogy évezredek óta divat utálni őket valamiért, és minden társadalomban van egy idióta kisebbség, aki ennek hangot is ad, amint az előző bekezdésben írtam. A kommunizmus etc. áldozatait mindenki sajnálja, a holokausztéit nem.

Ha lennének olyanok, akik a többi népirtás, a kommunizmus bűneit stb. tagadnák, akkor azokkal szemben is lenne helye akár törvényi intézkedésnek. Mivel azonban ilyen nincs, levonhatjuk a következtetést, hogy a holokauszttagadás az antiszemitizmus egy kirívó esete, és mint ilyen, uszítás, ami pedig eddig is tiltott volt. A törvény tekinthető az uszításellenes törvény egy alesetének.

 

„Véleményt akármiért is korlátozni diktatúra.”

 

Ez igaz. Csak itt nem véleményről van szó. Hanem tényállításokról, amiket csak egy jól meghatározható csoportnak érdeke hamis színben feltüntetni, hogy már eleve meglevő rasszizmusukat igazolják.

Valahogy nem tudom átérezni azok problémáját, akiknek itt a szólásszabadság hiányzik. A szólásszabadságra azért van szükség, hogy senkinek ne kelljen félnie igazat mondani. De ha nincs vita afelől, hogy mi az igazság (kivéve azokat, akik érzelmi alapon, előre foglalnak állást), akkor csak a hülyének levés jogát akarják védeni. Az meg nem érték.

 

Címkék: hülye holokauszt náci zsidó tagadás

Avatar

2009.12.30. 10:05 | peetmaster | 2 komment

http://www.ufi.hu/index.php?site=cikkr&c0id=199

 

A konzervativizmusról

 

A konzervatív nem bassza ki a csikket a kocsiból a pirosnál, és egyáltalán: nem szemetel. Nem azért, mert környezettudatos, hanem mert nem szeret mocsokban járni.

 

http://lehetmas.blog.hu/2009/12/17/hamis_tudomany/fullcommentlist/1#c8132771

 

Frank'Leó

„Szerintem ekkor jön - felelősen gondolkodó embernél, politikusnál - az elővigyázatosság elve.”

(A klímaváltozás és a szkeptikusok kapcsán)

 

darkgreen

„Csak annyit akartam mondani, hogy történelmi léptékben még akkor sem tartható a másik álláspont, ha véletlenül a globális felmelegedés kérdésében nekik lenne igazuk.” (ti. a szkeptikusoknak)

 

---------------

 

peetmaster, miután megnézte az Avatart:

"Amit nem mi teremtettünk, azt nincs jogunk tönkretenni."

 

Akkor most nem vagyok konzervatív…?

(Miközben ezt írom, épp viszik el a szemetet a ház elől. El? Hova?)

Címkék: avatar környezetvédelem rendszer felelősség

Tézis-antitézis…szintézis?

2009.10.18. 23:44 | peetmaster | 40 komment

(Az inspirációt, mondhatni az utolsó lökést ehhez az íráshoz ez a cikk és kommentjei szolgáltatták. A linkért köszönet Shenpen-nek.)

 

Hosszú ideje veszek részt, hol aktívan, hol megfigyelőként vitákban, amik gazdasági/politikai/filozófiai jellegűek. Nem véletlenül írtam így ezt a három kategóriát, hiszen ezekben a vitákban, és a való életben is, ezek nehezen elválasztható fogalmak. Mindháromban a Jó és a Rossz fogalma a központi kérdés.

 

Ahelyett, hogy szokásomhoz híven elmerülnék a metafizikában, inkább arról írnék, mire is jöttem rá. Ezen viták középpontjában, legtöbbször kimondatlanul, néha kimondva, a vitázó felek fejében létező emberkép gyökeresen különböző mivolta van.

Címkék: politika vita jobboldal baloldal félreértés emberkép

Melegek és szabadság

2009.09.06. 08:44 | peetmaster | 30 komment

Nem kellett volna odamenni.

Nem kellett volna odamenni és megtámadni olyanokat, akik senkinek nem ártanak. Nem kellett volna odamenni, és nem lett volna szükség rendőrökre, kordonra, és talán úgy nézhettünk volna ki, mint valami civilizált ország.
Ironikus és egyben szomorú, hogy azok igazolják az SZDSZ egyik alaptételét, miszerint Magyarország a mucsai parasztok hazája, akik a legjobban utálják a pártot, a korrupciótól meg az inkompetenciától eltekintve is. (Ez az értelmiségi felsőbbrendűségi tudat állítólag az egyik hibája - volt - a pártnak, amíg volt ilyen párt. De mit lehet tenni, igazuk volt - van.)

Szerintem a szólás- vagy akármilyen szabadságba nem fér bele az, hogy azt másoktól el akarjuk venni. Aki mások szabadságát korlátozni akarja, az a szabadságot akarja korlátozni, azaz nem hisz benne, azaz nem követelheti, hogy neki legyen joga a szabadság nevében megtenni valamit.
A szabadság mindenkié. Ha van. Ha csak egyeseknek van, az nem szabadság.

Ha esetleg valaki egybites találná olvasni ezt a posztot, akkor a fenti bekezdés egyszerűbben is leírható: melegnek lenni nem gond, nácinak lenni az. A melegek azért vonulnak fel, hogy kifejezzék, hogy nekik jó, a nácik azért, hogy másoknak rossz legyen. Ez a szándék nem elfogadható, és nyíltan szabadságellenes. Innentől nekik sincs joguk semmihez.

Igazság

2009.05.02. 16:36 | peetmaster | 230 komment

Ha nincs abszolút igazság, akkor lehet, hogy Hitler és Sztálin jó emberek voltak. Nem túl valószínű, mert 95% úgy gondolja, hogy ezek gonosz emberek. Van azonban 5%, aki isteníti egyiket vagy mindketőjüket.

Ha van abszolút igazság, és az tudományos természetű, ahogy hinni szeretem, akkor ez (hosszas munkával, sokára, de) megismerhető, és van evilági paradicsom.

Ha pedig az abszolút igazság transzcendens természetű, azaz Istentől ered, másképpen szólva a földi mennyország egy ábránd, amiben csak az ostoba utópisták hisznek, akkor a fenti két úriember és hasonszőrű társaik az emberiség legnagyobb jótevői. Ugyanis emberek millióit juttaták közelebb az egyetlen, létező, túlvilági Paradicsomhoz.

Talán követnünk kéne, ha nem is az ő útjukat, de áldozataikét (?) mindenképp.

Címkék: igazság relativizmus

Jog, kötelesség, demokrácia

2009.02.09. 19:33 | peetmaster | 25 komment

Szép új világban élünk. Rendszerünk a demokrácia, azaz az, amikor mindenkinek vannak jogai. Nem az, amikor mindenkinek mindenhez joga van.

 

Régóta nagy bánatom, hogy az embereknek nincs igénye arra, hogy a dolgok mögé nézzenek, hogy az okokat megértsék.

 

Mondok valamit, ami sokaknak újdonságnak hathat. Nekem csak a megfogalmazás volt új – hogy ennyire egyértelmű. A jog és a kötelesség ugyanaz a dolog. Csak az alany különbözik: az én jogom más kötelessége, az én kötelességem más joga.

Csak úgy tudok élni a jogaimmal, hogyha más megteszi a kötelességét. Mások jogainak érvényesítése pedig az én kötelességem.

 

Demokrácia nem az, amikor mindenki azt csinálja, amit akar, hanem az, amikor a hatalmat a közjó érdekében használják. Naivitás az, amikor azt hisszük, ehhez nem kell törvény, és tulajdonképpen hatalom se.

 

Őskonzervatívnak fogok tűnni, de azt hiszem, hogy egy társadalom közösség működéséhez mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy mi az, amit a közösségtől kap (jog) és amit a közösségnek cserébe ad (kötelesség). Ha ezek nincsenek egyensúlyban, akkor ott vége a közösségnek, mindenki magára marad.

 

 

Címkék: jog demokrácia kötelesség

A vallásról (azaz etika 5)

2008.12.04. 11:37 | peetmaster | 88 komment

Már a blog indulása óta akarok erről is írni, de részben nem mertem egy ilyen provokatív témába belemenni, részben mindig volt valami fontosabb, részben a többi etika-posztban ki lett tárgyalva.

De kedves (egyetlen?) olvasóm, rakovszk bekommentelte az alábbi linket, ahol angolul vitatkozik egy vallásos és egy ateista arról, hogy hasznos-e a kereszténység.


www.christianitytoday.com/ct/2007/mayweb-only/119-12.0.html

(kissé körülményes végigolvasni, 6 db, egyenként 4-5 oldalas cikk, a cikkek első oldalán van a link a következő részhez.)

Elolvasva megnyugodtam abban, hogy nem teljesen Don Quixote Quijote-i, amit csinálok, az etika kérdése dominálja ugyanis azt a vitát is, kb. hasonlóan, mint ahogy itt folyik. Szóval nemcsak engem érdekel a dolog :)

El kell ismerni, a vallásos vitázó egyrészt kedvesebb stílusban ír, másrészt az ateista szerző tényleg úgy tesz (?), mint aki nem érti a kérdést, amit itt én is megpróbálok megválaszolni. Ha nem vagy vallásos, mire alapozod az etikádat?

(Pár kérdést tisztázzunk vallásügyben új olvasók kedvéért. Isten léte vagy nemléte igen körülményesen bizonyítható, mondjuk pozitív bizonyítéknak a személyes megjelenése számítana, negatívnak meg egy természettudományos válasz a "miért van valami, miért nem a semmi" kérdésre. Én személyesen a nemléte mellett foglalok állást, bízva abban, hogy az iménti kérdésre létezik válasz, illetve kijelentve, hogy Istenre nincs szükség. Ugyanis minden pozitív, amit a vallás (bármelyik) adni képes, az nélküle is megkapható, tipikusan ilyen az etika, a negatívumai viszont elég egyediek és rettenetesek, ilyeneket mindenki tud sorolni.)

Vissza  a cikkhez. Az ateista szerző egyetlen érdemi válasza a kérdésre, hogy az erkölcs afféle "innate social" tulajdonság. Nos, ez egyébként nem is volna rossz válasz, csak a vallásos fél egyszerűen nem hiszi el, nem látván az "alapját", mert ő ilyen alapot csak Istenben volna képes látni. Ezek után bőven kitér arra, hogy Jézus eljövetele az Örömhír, ami megváltja az életet stb. És ettől jó nekünk a kereszténység.

Itt fel kell vetni kritikának, amit a vitapartner is megtett, hogy 1. Miért pont a kereszténység, mikor olyan sok vallás van, aki mind ígér valami hasonlót? 2. Az a sok ember, aki Jézus előtt született, definíció szerint erkölcstelen, de legalábbis megszívta a megváltást? 3. Egyébként is, ez a szöveg erősen hitalapú, márpedig ha hiszünk, akkor akármiben is hihetünk.

Vélemény?

Címkék: vallás isten etika ráció

Etika 4 - olvasni jó

2008.11.03. 21:04 | peetmaster | 26 komment

Filozófiai olvasgatásaim (meglehetősen korlátozott) folyamán többször találkoztam az alábbi mondattal:

Kategorikus imperatívusz: "Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája egyúttal mindenkor egyetemes törvényhozás elvéül szolgálhasson."

Ezt sokáig nem értettem (latin szavak meg minden :)), aztán egy szép napon eszembe jutott egy saját régi gondolatom. Mégpedig a következő: Olyan elveket kell követni, amik akkor is működnek, ha mindenki követi őket.

Ez épp ugyanazt jelenti.

Akinek ez nem elég erkölcsi elvnek, az egyrészt menjen a...sóhivatalba, másrészt esetleg követheti Schopenhauer gondolatát, miszerint:

"Az ember, akárcsak a természet dolgai, a természettörvényeknek van alávetve. Cselekvéseink nem szabadok: az ember először megismer és azután akar, nem először akar és azután megismer. Mivel akaratunk nem szabad, ezért fölösleges etikai törvények felállítása. Az emberben fellehető morál a részvétből fakad: a másikban önmagamat látom, a másik szenvedéseiben az enyéimet vélem felfedezni."

(wikipedia)

De ezzel csak a deterministák jöhetnek, akik nem hisznek a szabad akaratban. A többieknek ott van Kant.

Napi negatív az emberekről - Big Red Button award I.

2008.10.14. 22:20 | peetmaster | 82 komment

Íme az első poszt, ami a konkrét emberek működéséről szól. Szomorúbb lesz, mint az eddigiek.

Disclaimer: Igyekszem a blogot a lehető legtávolabb tartani az aktuálpolitikától, úgyhogy a következő bekezdés is csak illusztráció lesz.

Régen, sok évvel ezelőtt, amikor még kezdőként próbáltam evezni a politikai véleményformálás hullámos vizein, és az idealizmust többre tartottam, mint mostanság, volt egy választás, amikor az egyik párt a családi pótlék kiterjesztésével, a másik a családi adózás bevezetésével kampányolt. Próbálván eldönteni, melyik is a jobb ajánlat, a saját családom adataival végeztem gyors becslést (gyorsbecslést :)), és nem igazán találtam számtani különbséget.

Egy dologra nem gondoltam azonban: az eufemizmus jegyében a politikusok nem hangsúlyozták, hogy mi a valódi különbség a két dolog között. Adókedvezményt csak az tud igénybe venni, aki adózik. Adózik=dolgozik=nem ingyenélő. Persze az én csonka családomban nyilván nem volt különbség, mert édesanyám dolgozott és most is dolgozik.

A különbség az, hogy az egyik rendszer segélyezni akar, a másik munkára nevelni/kényszeríteni. (További ilyesmi fejtegetéseket láss a Konzervatóriumon.)

Más. (Másnak tűnik.)

Olvasok egy cikket, miszerint a kapitalizmustól több hal lesz a tengerben. (a cikkben levő angol hivatkozásokat is érdemes követni a magyarázatért, de ez is elég.)

Röviden: egyes halászhelyek durva túlhalászására azt a megoldást találták, hogy az éves halkvótát részvény formájában kiosztják a halászok közt. Így azok mintegy a magukénak érzik a helyet, és pusztítása helyett inkább vigyáznak rá, fejlesztik, hisz így részvényük is többet ér. Ügyes.

A cikk(ek) levonja(ák) a tanulságot: az embert az önérdekével lehet motiválni a helyes cselekedetre.

De itt abbahagyják. Nekem meg épp itt van a bibi: a halászok részvény nélkül is betarthatták volna a kvótát - ha be akarnák tartani. Az emberek elmehetnének dolgozni, ha akarnának és úgy tartanák, hogy a munkának van becsülete.

Röviden ismét: a kapitalizmus az emberiség alantas ösztöneire alapoz: önzés, félelem. Épp ettől működik. A nemes ösztönök nem motiválnak (eléggé), ezért nem működik se a kommunizmus, se a hippiség, se a tradicionális keleti stb. életforma, ha egyszer találkozik a sokkal individualistább, felsőbbségesen racionális (aki nem dolgozik, ne is egyék, de neked, aki dolgozol, ma itt a kánaán, utánad meg az özönvíz) nyugati kultúrával.

Én meg azt kérdezem: akkor érdemes egyáltalán? Ha az emberiség nem alkalmas ara, hogy legyen, akkor miért létezzen egyáltalán? (A ságot inkább a halas példa szerint értem.)

(Lásd még a világbékés kommentemet a Konzervatóriumon.)

Mellékesen nagyon úgy tűnik számomra, hogy a jó és a rossz fogalma abszolút emberi. Állatok nem bíbelődnek ilyen ostobaságokkal. A gazella nem gondolja, hogy az oroszlán gonosz, amikor megtámadja (a gazellát), mint ahogy a fűről sincs véleménye, mikor megeszi (a gazella a füvet). Az embeen kívüli világ nem jó vagy rossz. Csak működik.

Szóval a Big Red Button award nyertese ma is az emberiség.

(p.s. bónusz történet: Ma séta közben egy anyát láttam a kocsiban tolt gyermekével. Egy idősebb nővel beszélgettek, aki dohányzott, és amikor leengedte a kezét, az pont a gyerek fejének magasságában lengedezett és füstölt. Nem bírtam szó nélkül megállni, mondtam, hogy azért nem kéne pont a gyerek mellett, ha már egyáltalán. Mire a nő félig gúnyosan, félig idegesen annyit mondott: ja, igaza van (és folytatta). Na ez az, amit nem értek az emberiségben. Ha tudjuk, hogy valami rossz, akkor miért csináljuk, legjobb meggyőződésünk ellenére?(Disclaimer 2: én sem vagyok tökéletes, a big red button engem is eliminálna mindenki mással együtt.))

 

Szerintetek?

 

A trappista sajt és az etika, azaz a racionalista etikáról harmadszor

2008.09.28. 20:55 | peetmaster | 38 komment

Ez már a harmadik poszt az etikáról, és ez sem igazán arról fog szólni, pedig isten bizony azt akartam.

 

Előzmények azoknak, akik nem akarnak igen nagyszámú régi kommentet elolvasni: néhány kedves kommentelővel, elsősorban rakovszkkal mélyreható vitába bonyolódtam az élet értelme, valamint a transzcendens helyett a racionalizmusra épített etika lehetségességével kapcsolatban. Röviden azt állítottam, hogy ez nemcsak lehetséges, de egyenesen kívánatos is, tekintve a transzcendencia definíció szerint bizonyíthatatlan, következésképp megbízhatatlan* mivoltát, valamint azt, hogy mindazt, amit a hagyományos módon megalapozott etika értékeinek tartunk, teljesen racionális módon is le lehet vezetni. A levezetés második lépése röviden úgy hangzik, hogy ne tégy másnak olyat, amit magadnak nem szeretnél.

Kávézó kerestetik

2008.09.27. 18:56 | peetmaster | 4 komment

Üdv az olvasóknak!

 

Arra gondoltam, hogy ha már van egy ilyen blog, akkor vegyük valami hasznát is, mégpedig a következőképpen.

Valamelyik dohányosblogon írta az egyik kellőképp udvariatlan kommentelő, hogy "ha akkora igény van a füstmentességre, akkor majd nyílnak füstmentes helyek, addig meg kuss."

Nos. Arra kérném a tisztelt olvasóközönséget, hogy ajánljanak Budapesten és vidéken is olyan kocsmákat, bárokat, éttermeket, ahol teljes mértékben tilos a dohányzás. Előnyt élveznek azok, ahol nem közvetlenül az ajtó mellett van a dohányzási lehetőség. Azt akarom bebizonyítani, személyes látogatással, valamint a tőlem, illetve a blogtól tellő népszerűsítéssel, hogy egy ilyen hely is lehet működőképes, sőt, sikeres.

 

Kommentre fel!

A szociális relativitás elmélete

2008.09.27. 17:54 | peetmaster | 2 komment

Kissé nagyképűen választottam címet, de igyekszem megmagyarázni.
 
Alaptétel: eléggé intelligens és becsületes embereket (és közülük való vezetőket) feltételezve, minden társadalmi rendszer egyforma.
 
(Einsteini relativitás: minden vonatkoztatási rendszer egyenértékű a mozgástörvények szempontjából.)
 
Egyforma abban az értelemben, hogy ugyanolyan helyzetekben ugyanolyan döntéseket hoznak. Nincs érdemi különbség a preferenciáik, a döntési szempontjaik, az értékrendjük között. Elvégre minden társadalmi rendszert a korábbiak hibáinak javítása céljából hoztak létre, azért, hogy a társadalom minden tagja a lehető legboldogabb legyen. Ezért jogos a feltételezés, hogy minden rendszer – elvileg – jó szándékú, csak az egyes megvalósítások hagynak kívánnivalót maguk után. Ez pedig egyértelműen a rendszereket megvalósító emberek hibája…
 
Az intelligencia és a becsületesség a két alapvető fontosságú fogalom, amelyekre egy társadalomnak a működéséhez szüksége van. Az intelligencia azért fontos, hogy a társadalom egyedei megértsék, hogy hogyan működik a társadalom, milyen igényei, szükségletei vannak egy rendszernek, a becsületesség pedig ahhoz szükséges, hogy az így felismert szükségletekből következő intézkedéseket mindenki magára nézve kötelezőnek ismerje el, és aszerint cselekedjen.
Egyszerű példa: tekintsük a városi tömegközlekedés rendszerét és a bliccelőket. Azt mindenki tudja, hogy tömegközlekedésre szükség van, és a haszna meghaladja a költségeit. Néhányan azonban potyautas magatartást tanúsítva a többiekre hárítják azokat a költségeket is, amelyek az ő hasznosságuk növelésére fordítódtak. Emiatt a többi utasnak magasabb jegyárakat kell fizetnie, ami persze csak a bliccelési hajlandóságot növeli.
Egy intelligens emberekből álló társadalom belátja, hogy szükség van tömegközlekedésre, valamint azt is, hogy egy ember akkor fizeti a legkevesebbet érte, ha mindenki kiveszi a részét a fenntartásból, főleg, ha beszámítjuk, hogy a tömegközlekedésből (mindenkire kiterjedő orvosi ellátásból, útépítésből stb.) annak is haszna van, aki nem veszi igénybe, pl. a kisebb forgalom, kevesebb baleset és légszennyezés stb. által. Egy becsületes ember pedig be is fizeti a ráeső részt.
Egy kommunista kormányzat esetleg kivet mindenkire akkora adót, amely fedezi a költségeket, egy kapitalista pedig talán megfelelő árú bérletek árusításával gyűjti össze a pénzt. A végeredmény mindkét esetben az, hogy az emberek kb. annyit fizetnek, amennyit szükséges. (A szintén becsületes vezetők pedig nem sikkasztják el a bevételt.) Egy intelligens társadalom pedig a két megoldás közül azt választja, amelyik hatékonyabban megvalósítható.
 
Egy társadalom néhány tagját megbízhatja azzal, hogy úgynevezett vezetőként eljárjon a mindennapi ügyekben, azaz azzal foglalkozzon, hogy a társadalom rendelkezésére álló, természetesen szűkös erőforrásokat a lehető leghatékonyabban használja fel, az egész közösség javára. Fontos megemlíteni, hogy intelligens embereket feltételezve, elsősorban nem azért választanak meg néhány embert vezetőnek, mert azok jobbak lennének erre a feladatra, hanem azért, mert a munkamegosztás növeli a hatékonyságot. Amíg néhányan vezetik a közösséget, a közösség javára, addig a többiek saját szakmájukban dolgoznak, szintén a közösség javára. Ez az elrendezés gyanúsan emlékeztet egyes, népes kolóniákban élő állatok modelljére, pl. méhek, hangyák. Talán nem véletlen…
 
Mi (és mi nem) a demokrácia? A demokrácia – akárcsak a többi társadalmi rendszer – arra irányul, hogy a társadalom egyes tagjainak a jólétét előmozdítsa. Tréfás, de érthető definíció szerint a demokrácia az a feltételezés, hogy az emberek több mit felének az esetek több mint felében igaza van. Pontosabban olyan rendszer, amelyben a többség által (többnyire) helyesnek tartott értékek érvényesülnek. Közkeletű félreértés, hogy a demokráciában mindenki azt csinál, amit akar. Tévedés. Ez a rendszer az anarchia. A demokrácia ezzel szemben az, amikor a hatalommal felruházott egyének hatalmukat a köz (=többség) javára fordítják. (Nem a saját javukra, mert becsületesek, és nem is egy kisebbség javára, mert az diktatúra volna.)
Jelenlegi viszonyaink között, amikor is a társadalmat nemcsak intelligens és becsületes emberek alkotják (sokan mindkét erénynek híjával vannak), ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha egy vezető valóban a nép érdekében tevékenykedik, az könnyen vezethet népszerűségvesztéshez is. Ez akkor következhet be, amikor az érintettek nem értik az intézkedéseket, amelyek számukra hátrányosak. Ahogy azonban egy szállóige tartja: a politikus a saját újraválasztását tartja szem előtt, az államférfi az ország érdekét.
 
Miért szerepel ennyit a társadalom szó?
Azért, mert az egyén létezésének csak ebben a kontextusban van értelme. Sarkosan fogalmazva a társadalom megvan az egyes egyének nélkül, de egyetlen egyén sem lehet meg a társadalom nélkül. Ezt az állítást egyesek vitathatják azon az alapon, hogy a társadalom sem más, mint egyének összessége, és „darabra” igazuk is van. Mégsem tagadhatjuk, hogy létezik olyan, hogy társadalom, az egyes egyének szintjén felül is. Bizonyítja ezt azoknak az intézményeknek a léte, amelyek az emberi együttélés következtében, annak előmozdítására jöttek létre.
Ilyen legelőször is a jogrendszer, amely a többi (köz)intézmény alapjait lerakja, valamint az egyes emberek együttélését szabályozza. Ebből is látszik, hogy különálló, független egyének estében nem sok értelme lenne. Az az igény hívta életre, hogy az emberek – szándékosan? – kényszerből? – együtt éltek folyók mentén, városállamokban, kicsi, majd egyre nagyobb országokban, a nemzetközi jog tekintetében közös bolygón, és emiatt szükség volt az együttélés szabályainak kialakítására, hogy a közösség működőképes lehessen. Ez a kijelentés épít azokra a ki nem mondott, maguktól értetődő alapfeltevésekre, hogy a közösség sikeresebb lehet, mint az egyes egyének, a munkamegosztás, a védelem és a szolidaritás miatt. Ennek okáért aztán biztosítani kell, hogy a közösség fennmaradjon és működjön, még a tagjainak bizonyos mértékű korlátozása árán is. Egy jól működő közösség tagjaként ugyanis az egyén is többre viheti, mint korlátok nélkül, de egyúttal segítség nélkül, egyedül. A jogrendszer éppen erre való: megmutatja, mit szabad és mit nem e cél érdekében. Abban, hogy egy közösségben az egyéni szabadság korlátozva van, az tükröződik, hogy a közösségen kívül a fennmaradás lehetőségei vannak korlátozva, azaz a korlátlan szabadság helyetti együttműködésből fakadó haszon a kárpótlás a feladott jogokért. Sikeres közösségben nagyobb a haszon, mint a veszteség.
Ilyen közösségi intézmények azután a politikai szervezetek, az iskolák és bármi, amelynek a működése egynél több ember munkáján alapul. Nemcsak a „köz”-zel kezdődő nevű intézmények, hanem a magánvállalatok is, hiszen ezekben ugyanúgy a korlátlan szabadság helyetti együttműködés a fő működtető tényező.
Nem jutottunk volna messze a kőkortól, ha nem értjük meg egyre inkább a fenti gondolatokat, és nem alkalmazzuk azokat mindennapjainkban.

Az etikáról 2.

2008.08.24. 16:32 | peetmaster | 38 komment

A vallásról akartam írni már egy ideje, de ezt egyrészt megteszi Tóta W, remekül itt meg itt, másrészt egyvalamire nem tér ki, ami nagyon fontos a vallás megítélésében.

Sokan azt mondják, amikor a vallás fontosságáról kérdezik őket, hogy semmi más nem szolgálhat alapul az etika vagy az erkölcs levezetéséhez. (Kövezzetek meg, mint ostobát, de én nem érzek olyan nagy különbséget az etika és erkölcs szavak jelentései között, hogy ne használhatnám őket szinonimaként. Mindkettőn viselkedésformák olyan rendszerét értem, ami -valamely szempontból- kívánatos. Hogy mely szempontokról van szó, arról szólna ez a poszt.)
 
Tehát.
 
Ki kell indulni valamiből, amit értéknek tekintünk. (Ennyit a (magamforma) ballerek értéknélküliségéről. Még a végén konzervatív leszek.) Ez lehet(ne) az isteni törvény (ha hinnék benne), lehetne az egyén maximális szabadsága (amit sokan, sokféleképp definiálnak, könyvajánlót a témában a kommentekbe várok), illetve lehet a megértés, a logika. Ez utóbbinak a lehetségességét, sőt kívánatosságát állítom.
 
A tudomány és részben vele a filozófia rengeteget fejlődött az évezredek folyamán. Rengeteg terület, ahol korábban a tudatlanság, érdektelenség vagy babona volt az úr, vizsgálhatóvá vált a tudomány, a logika módszerei segítségével. Most mondhatják néhányan, hogy ez nem terjed és nem is terjedhet ki minden területre, de ahhoz, hogy ezt mondjuk, vallásosnak kell lenni. Nekem pedig nem adatott meg az az adomány, hogy hívő legyek.
A vallás a hit választása a tudás helyett. Hiszem, _mert_ hihetetlen, mondta Szent Ágoston. Ez nekem nem megy.
Én abban hiszek, ha már valami szellemit kell mondani, hogy az élet és benne az értelem értékes, mert van esélye megérteni, hogy mi végre létezik a világ.
Innentől etikus az, ami az (értelmes) élet fennmaradását leginkább segíti. Pl. ne tégy másnak olyat, amit magadnak nem szeretnél. Ugyanis akkor a gyakorlati erkölcs aláásásához járulsz hozzá, ami azt a fajta anarchiát eredményezi, amiért joggal ekézik a konzik a "liberálisokat", sőt, ami rosszabb, az anarchiával veszélyezteted az emberiség fennmaradását.
Az etika, függetlenül attól, miből vezetik le, általában elég hasonló következtetésekre jut, amiket talán a fenti Aranyszabállyal lehet összefoglalni.
(Állítólag Jézus mondta, de akkor Jézus ateista volt. Ugyanis én pl. nem szeretném, ha vallásom miatt megkülönböztetéseknek lennék kitéve. Akkor én sem tehetem ezt másokkal. Tehát minden vallással egyformán kell bánnom. Ezt kétféleképp tehetem: vagy mindegyiket elfogadom, vagy mindegyiket elutasítom. Az első lehetetlen, ha zsidó vagyok, nem lehetek muzulmán stb. (Most a japánok sintoizmusa nem tartozik ide.) Akkor marad a második lehetőség.)
Remélem, a fenti zárójellel sikeresen meggyőztem mindenki, hogy menthetetlenül naiv vagyok, valamint hogy túlértékelem a logikát. No de sebaj. Amit másoknak a vallás tud adni, a bizonyosságot, azt az érzést, hogy van valaki felettünk, aki vigyáz ránk, azt, hogy van Értelem és Rend a világban, és hogy mindannyian tartozunk valahova, azt nekem a logika adja. (Ne linkeld be a Gödel-tételt, please, megteszem én. De azzal együtt is fenntartom, sőt, talán még inkább.) Ha A-ból következik B, és B-ből C, akkor A-ból is következik C.
Ha az erdőben kidől egy fa, akkor is van hangja, ha nem hallja senki.
Ha kihal az emberiség, attól még a bolygók, csillagok ugyanúgy róják pályájukat - a gravitáció érvényessége nem függ attól, hogy él-e Newton, aki először leírta.
(Határeset: 2x2 akkor is 4, ha erre nem gondol senki.)
 
Szóval az egész összeáll egy szép kerek rendszerré, mint a római Pantheon.
Annak is van egy lyuk a közepén. Itt ez a lyuk az alapvető kérdés: miért van a valami és miért nem inkább a semmi?
Talán ha minden más kérdésre választ tudunk adni, erre is sikerül. A tudás, mint a Pantheon kupolája, megáll egyelőre anélkül is.

Címkék: etika

Az etikáról 1. (röviden, közkívánatra)

2008.08.23. 20:19 | peetmaster | 6 komment

Képzeljük el, hogy a Tescoban vásárolunk. Öszeválogattuk, amit szerettünk volna, majd a pénztár felé indulunk. Őszinte meglepetésünkre nincs ott senki, őröket se látunk (nem azért, mert ilyen a bolt), hanem csak nincs. A vonalkódleolvasó meg a kártyaolvasó terminál feléd van fordítva, egy persely is van becsületkassza felirattal, de ennyi.

Mit tennél?

Gondolom, ha olyan vagy, mint amilyennek a netszociológia az átlag blogolvasót lefesti, azaz városi, fiatal, az átlagnál jobban iskolázott és jobban is kereső, akkor némi meglepődés után valószínűleg fizetnél, annyit, amennyit vásároltál. Lennének azonban sokan, akik nem. Első nap jó is lenne. Második nap nem lenne kenyér.

Na ez az etika.

Amikor megértjük azt, hogy hogyan működik a rendszer és nem akarjuk tönkretenni, hiszen mi is annak köszönhetően élünk. Ahogy mondtam már (meg mások is): ne tégy másnak olyat, amit magadnak nem szeretnél.

Vannak olyanok, akik a vallásból merítik az erőt ahhoz, hogy "helyesen" cselekedjenek. Vannak, akik racionális döntésből: tudják, a pék akkor fog sütni, ha megkapja a munkája ellenértékét. Aztán vannak sokan, akiket csak a rendőri (pénztárosi stb., szóval valamilyen külső) erőszak késztet szabálykövetésre. Ők nem nőttek ki a gyerekkorból, amikor még a szülő mondogatja: "Nem szabad!", mert még nem érti a gyerek, mi múlik a cselekvésén.

Elsőre ennyi, a 2. rész hosszabb és metafizikusabb lesz, ezt nem akartam elrontani :)

Zsidózásról és komcsizásról

2008.08.16. 00:31 | peetmaster | 98 komment

Ahogy olvasom a politikától el nem zárkózó blogokat, békést, harcost, harcos2-t, mindig felmerül a kommentek között néhány alapvetőnek tűnő kérdés. Hozzá is szoktam szólni, a blog arra van, hogy az ember ne tartsa magában, amit gondol, aztán vagy lesz hatása, vagy nem. Azért mégis leírom ide, amit kommentelni szoktam, hátha. Aztán csak belinkelem magam mindenhova, mint a nagyok.

Szóval.

Zsidózni, mégoly finoman is, akár olyan egyenlőnek tűnő módon, mint egyenlőséget követelve a kárukra történő poénkodásban, antiszemitizmus.
Kommentpélda:
1. kommentelő: (valaki) Zavarban volt, mint katolikus pap a kuplerájban.
2. kommentelő: Ez nekem fáj, hogy a katolikusság rovására poénkodsz. Miért nem lehet pl. azt mondani, hogy zavarban van, mint rabbi a kuplerájban?

Nos, röviden azért, mert az nem vicces. Csak a katolikus papoknak kötelező a nőktől való tartózkodás.
De nem ezért írom a posztot, hogy egy gyenge poént megvédjek. Csak nem akartam durvább hangneműeket idézni. A valódi ok a következő:

Magyarországon élünk. Itt a magyar a többségi nemzet, és akármennyire is sírnak a cigányellenesek, ez még jó darabig így is marad. Továbbá a történelmi vallás a kereszténység. (NEM a többségi, a többséget egyáltalán nem érdekli a dolog.  Pontosabban fogalmazva, azok többsége, akiket érdekel a vallás, keresztény Magyarországon.)

Vegyük alapul a vicceket. (Hogy ne mindjárt a kirekesztő magatartásformákkal kezdjünk.)
Van cigányvicc. Van négeres vicc. Van női vicc. (Férfivicc csak három van, mert a nők többet nem tudnának megjegyezni.) Van zsidóvicc, buzivicc, van öregvicc, van gyerekvicc.
Nincs viszonylag fiatal, fehér, heteroszexuális, egészséges férfiakról szóló vicc.(Comingout: én pont ezek közé tartozom, így röhöghetek mindegyiken. Csak közben elhatárolódom magamtól.)

Szóval vagyunk mi és vannak ők. A kisebbségek. A Mások.  Akiktől különbözünk. Akiktől el kell határolódnunk. Viccben. Szóban. Tettben.
A magyar többségű Magyarországon nincs magyarüldözés. A keresztény országokban nincs keresztényüldözés. A keresztény Magyarországon volt zsidóüldözés. Nem is olyan régen.
Ezért jogos a túlérzékenység. Ha ezt el akarjuk venni tőlük, a verbálisan kényszeresen egyenlő bánásmód a kezdet. A holokausztrelativizálás a második lépés.

 

A másik hasonló helyzet: a kommunistázás, illetve a horogkereszt-vörös csillag párhuzam. Nos, szerintem ez sem jogos.
Az Európai Bíróság múltkor helyt adott egy keresetnek, amely a vörös csillag magyarországi tilalmáról kívánta kimondani, hogy törvénytelen. A dolog élénk érzelmeket váltott ki több helyütt, sokan azzal jöttek, hogy a csillag egy diktatúra jelképe, sokan szenvedtek miatta, így helytelen a használata. Mások, saját állításuk szerint a szólássabadság lelkes hívei, azt tartják: lehessen csillagot hordani, de akkor a szvasztika se legyen kirekesztve. Hisz ha a vörös csillagról sokan mondják (meglehet, álnokul), hogy a munkásmozgalom régi jelképe, azzal meg semmi gond sincs, akkor a horogkereszt meg nem más, mint ősi indiai napszimbólum. (A fene gondolta, hogy Kőrösi Csoma Sándornak ennyi szakmai követője akadt mostanában.) Ezzel csak annyi a gond, hogy míg a kommunizmus valóban a munkásmozgalomból, meg a hozzá kapcsolódó filozófiai irányzatokból nőtt ki és vitte tovább a jelképet, addig a szvasztikát Hitler árjakutatói találták Indiában a németség eredete után kutatva. Ilyen értelmű kimagyarázás eszerint erősen erőltetett.

Egy gyakorlati közbevetés: tényleg sokan mondják, hogy ők a kommunizmus áldozatai. Nyilván joggal. Ugyanúgy sokan vannak azonban, akik a nácizmus áldozatai. Sőt, ami baj, mostanában sokan lettek, akik a demokrácia áldozatai - az, hogy rendszerváltás vesztesei (a fél ország), mond valamit?
Szóval az egyéni tragédiák alapján nem lehet igazságosan ítélkezni. Kénytelenek vagyunk ezt filozófiailag megtenni.
A kommunizmus eszmetörténetileg egy jó ötlet volt. Egyenlőség, elnyomástól való megszabadulás, és mentesség mindazoktól a problémáktól, amiket a magántulajdon jelent.
Egy gond van ezzel: a valóságban létező emberekkel nem lehet megcsinálni. Ehhez ugyanis végtelenül intelligens, becsületes, jószándékú és informált emberek kellenek, ezeket meg robotoknak hívják Asimov fantasztikus regényeiben.
Ezzel szemben a nácizmusnak már az alapötlete is borzalmas. Az ember legalja ösztöneire rájátszva csoportosít, elszigetel, ellenségnek tételez ugyanolyan élőlényeket, mint mi vagyunk. Zsidókat, négereket, örményeket, hutukat, tuszikat.
Tény, hogy nem valósult meg a kommunizmus úgy, ahogy a legromantikusabb naiv filozófusok elképzelték. De Jézus Királysága sem. Mégsincs betiltva a kereszt.
Nem is baj. Emlékeztet arra, mi lehetett volna belőlünk, ha jók vagyunk és szeretjük embertársainkat, mint Jézus.
Egy újabb keresztre feszített áldozat.

A nacionalizmusról

2008.08.01. 00:00 | peetmaster | 33 komment

Itt az ideje, hogy a dohányellenes posztban említett három pusztító dolog közül a másodikról is írjak. Ez a nacionalizmus.

Sok minden jut eszembe, úgyhogy lehet, hogy több poszt is lesz.

A "pusztító" szót most is olyan értelemben használom, hogy sok ember hal meg miatta értelmetlenül.

Mit is értek a szó alatt? Emberek megkülönböztetését születési alapon. Aki velem egy "népbe" születik, azt kedvelem, az össze többit pedig, nacionalizmusom fokától függően, hátrányosan különböztetem meg. Ugyebár az nem lehetséges, hogy én mint piréz a pirézeket kedvelem ugyan, de ez nem jelent semmilyen hátrányt a többiekre nézve. Ha A jobb, mint B, akkor B rosszabb, mint A. Pont.

Ezt talán Montesquieu mondta legszebben: Elsősorban ember vagyok és csak véletlenül francia.

Én ezt tovább is vittem kicsit magamban: Univerzumban létező-élőlény-földi-homo sapiens-európai-magyar. Minden kategória fontosabb az utána jövőnél, ugyebár nem lehetsz pl. európai, anélkül, hogy élőlény ne lennél. Képzelhető, hogy egy ilyen lista végén mennyire (kevéssé) fontos az, hogy magyar (piréz stb.) valaki.

Nem mondom, hogy nem örülök, amikor pl. a vízilabdacsapatunk megveri a szerbeket, meg sajnos a romános vicceken is tudok röhögni. De közben tudom magamról, hogy ez meglehetősen inkorrekt viselkedés és csak a csordaszellem hozza ki belőlem. Az emberi természetnek fontos része, hogy akar valahová tartozni. Ajánlom megnézni a Maslow-piramist, illete a Green Street Hooligans című filmet.

Amikor erőt vesz rajtam a tudatos gondolkodás (és ez szerencsére elég gyakran megesik), akkor úgy gondolkozom, hogy egy nagyobb közösséghez jobb tartozni. Ezért is támogatom az Európai Unió alapkoncepcióját, mivel ez a szervezet a háború megakadélyozására jött létre, és egész magas szintre fejlődött. Legalábbis az alapító atyákon kívül kevesen hitték volna szerintem.

Egy példával zárnám mára, aztán majd máskor folytatom:

A közelünkben zajlott Jugoszlávia felbomlása. Nem tudom igazán elképzelni annak a katonának az érzéseit, akinek azt mondják, hogy mostantól a rajtársa ellenség, akivel eddig együtt gyakorlatozott, arra most lőnie kell. Egyáltalán, honnan jöttek létre az új államok haderői? A seregek egy része azt mondta, hogy ő most szlovén, horvát, szerb, bosnyák vagy a meglevő rend fenntartásáért küzdő jugoszláv?

Ha horvát vagy, lövöd a szerbeket. Ha nem lövöd a szerbeket, nem vagy horvát. Attól vagy bosnyák, hogy elhatárolod magad a szlovénektől. A macedón az, aki nem albán (koszovói).

Innen kívülről szemlélve valószínűleg emigráltam volna. Egy ilyen kevéssé fontos címkéért nem ölök meg senkit. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kerültem ilyen döntéshelyzetbe.

Ha X vagy, utálod, alsóbbrendűnek tartod Y-t. Ha Y vagy, lenézed X-et. Z mindkettőt lenézi és viszont. Mindenkinek nem lehet igaza. Következésképpen a kérdés rossz.

Hasonlóságaink sokkal fontosabbak, mint különbségeink.

A dohányzásról

2008.06.28. 13:05 | peetmaster | 82 komment

Elsőként akkor a névadó dologról.

Olvasgattam a blog.hu-t, és nem kellett sokat keresnem, hogy rábukkanjak blogom ellentétére. Egyenesen index-címlapot érő, ha valaki a dohányzás élvezetéről ír.

Ezzel szemben a dohányzás az engedélyezett és tömegesen folytatott tevékenységek közül egyértelműen a leghalálosabb. (Jelen történelmi korunkban, a "nyugati civilizációban".)

Idéznék engedelmetekkel a WHO dokumentumából:

http://www.who.int/tobacco/mpower/mpower_report_full_2008.pdf

Reversing this entirely preventable epidemic must now rank as a top priority for public health and for political leaders in every country of the world.

Tobacco is the single most preventable cause of death in the world today. This year, tobacco will kill more than  five million people – more than tuberculosis, HIV/AIDS and malaria combined. By 2030, the death toll will  exceed eight million a year. Unless urgent action is taken tobacco could kill one billion people during this century.
Tobacco is the only legal consumer product that can harm everyone exposed to it – and it kills up to half of those who use it as intended. Yet, tobacco use is common throughout the world due to low prices, aggressive and widespread marketing, lack of awareness about its dangers, and inconsistent public policies against its use.

 

Dr Margaret Chan, WHO Director-General

 

Kérdés lehet, hogy miért pont innen idézek. Nos, azért, mert a WHO-nak az a dolga, hogy az egészséghez értsen. Nem gondolnám, hogy anyagi érdekük fűződne a dohányzásellenességhez, ellentétben pl. a dohánygyárak által finanszírozott kutatókkal, akiknek nyilván a "nem is olyan rossz" bebizonyítása az érdekük.

A dohányzás azon három dolog egyike, amelyek miatt rengeteg ember hal meg feleslegesen a Földön. (A másik kettőről majd később.)

Arra akarok rámutatni, hogy dohányozni etikátlan dolog. Azon túl, hogy hülyeség, mert rengeteg pénzért tüdőrákot vesz magának az ember, még bunkóság is, mert másokat is "befizet" rá. (Több statisztika szerint kb. egyharmad a dohányosok aránya. Átlagosan egy dobozzal szívnak el naponta. Napi 3,5 millió doboz cigi már légszennyezésnek is sok, és akkor a kínaiak fogyasztásáról nem beszéltünk. Ezt legyártani, szállítani, majd az el (nem) nyomott csikket, kiürült dobozt egy elegáns mozdulattal az út/pázsit/szökőkút közepére helyezni hihetetlen környezetterhelés.)

Szeretném, ha egyszer a dohányosok elgondolkoznának arról, ki szedi össze utánuk a szemetet, és mi történik azza a rendeteg hulladékkal. Mai alapfogalom: ökológiai lábnyom.

Figyelmeztetés: aki olyat találna kommentelni, hogy "de a dohányzáson kívül még rengeteg féle környezetszennyezés van", azt úgy moderálom ki, hogy a lába se éri a földet. Ugyanis attól, hogy más hülye/bérgyilkos/szemetelő/gondatlan, még nem kell nekem is annak lenni. A bíróságon se érv, hogy de a szomszéd is lopott. Ezen kívül továbbá akármilyen koszos is a levegő bagófüst nélkül is, az nem ok arra, hogy tovább súlyosbítsuk a helyzetet a mások pofájába fújt füsttel. Az autók ugyanis nem jönnek be utánam a szobába, munkahelyre, kocsmába.

Esetleges dohányos olvasó figyelmébe: füstöt szívni akaratunkon kívül olyan, mintha pl. valaki melletted állna egy tűvel és egyet magába szúrna, egyet beléd, és panaszodra arra hivatkozna, hogy "de ennyikétől semmi bajod nem lesz, sokkal súlyosabb sérüléseket is túléltek már", meg különben is, neki épp ehhez van kedve és ki vagy te, hogy korlátozd.

Ismét kérek mindenkit, gondolkozzon. Adna kisgyereknek cigit? Miért nem? Másnak nem árt?

Ne tégy másnak olyat, amit magadnak nem szeretnél.

Bemutatkozás

2008.06.28. 11:16 | peetmaster | 12 komment

Üdvözlet az Olvasónak!

Azért készült ez a bog, hogy reflektáljak sok olyan dologra, ami szerintem nem működik megfelelően a mai világban, vagy a mai emberekkel.

Nevezhettem volna racio.blog.hu-nak is, de szerettem volna valami feltűnőbbet, egyúttal protestjellegű nevet is adni.

Amit írni fogok, az nagyrészt a logikailag levezetett magánvéleményem lesz (egy magánblogon, úgyhogy ezt kéretik tiszteletben tartani). Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem gondolom komolyan - azért is választottam ezt a közlési formát, mert helyet ad a vélemény alapos, gondos megfogalmazásának, mégis lehetővé teszi a párbeszédet.

Így arra kérnék mindenkit, hogy ha a posztokban olyan álláspontot talál, amely tartalmilag vagy logikailag hibás, akkor kommentezzen. Ha egy posztban nincs ilyen hiba, mégsem egyezik meg az olvasó magánvéleményével, akkor remek alkalom nyílik a továbbgondolásra, a vélemény finomítására.

Logikai alapelv: ha két ember nem ért egyet valami észérvekkel jellemezhető dologban, akkor minimum az egyik téved.

Kerüljünk együtt közelebb az igazság megismeréséhez. Minden ellenkező látszat ellenére hiszek abban, hogy ilyesmi létezik.

Címkék: vélemény bemutatkozás logika érvelés