Az Országgyűlés tegnaptól büntetendőnek nyilvánította a holokauszt tagadását. Természetesen azonnal megindult a különböző blogokon a vita, elsősorban a szólásszabadság fontosságát emlegetve.
Néhány gyakoribb pontra térnék ki.
„Felesleges megtiltani a tagadást, hisz az történelmi tény”
Így van. Mégis tagadják sokan. Ennek a jognak – szabadon lehet hülyeséget állítani – az értékét azonban nem látom. Ha valaki a 2x2-t 3-nak állítja, azt nem engedik ki az általános iskola alsó tagozatából. Addig nevelik, verik bele a fejébe a szorzótáblát, amíg meg nem tanulja.
Nekem sokkal valószínűbb, hogy azok tagadják, akik egyúttal azt is szeretnék, ha tényleg megtörténne. Nem sokallják a hatmillió áldozatot, és azért mondják kevesebbnek, hanem bánják, hogy nem halt meg annyi hitvány zsidó.
Az ilyenek újrakezdenék, sőt, továbbvinnék a holokausztot. Mi szükség van erre?
„A kommunizmus áldozatai vagy az örmények nem számítanak?”
Dehogynem. Csak ugye senki nem állította, hogy ezek nem történtek meg. Senki nem akar szobrot Rákosi elvtársnak a Szent Sztálin Pártház épületében, senki nem mondja, hogy ezek áldott jó emberek voltak, akik soha nem bántottak senkit. Ugyanígy, az örményeket, a hutukat/tuszikat meg a többi népet, akiket valaha származásuk miatt zaklattak vagy irtottak, sem akarja senki úgy feltüntetni, mint akik nem áldozatok.
A zsidók esete annyiban különleges, hogy évezredek óta divat utálni őket valamiért, és minden társadalomban van egy idióta kisebbség, aki ennek hangot is ad, amint az előző bekezdésben írtam. A kommunizmus etc. áldozatait mindenki sajnálja, a holokausztéit nem.
Ha lennének olyanok, akik a többi népirtás, a kommunizmus bűneit stb. tagadnák, akkor azokkal szemben is lenne helye akár törvényi intézkedésnek. Mivel azonban ilyen nincs, levonhatjuk a következtetést, hogy a holokauszttagadás az antiszemitizmus egy kirívó esete, és mint ilyen, uszítás, ami pedig eddig is tiltott volt. A törvény tekinthető az uszításellenes törvény egy alesetének.
„Véleményt akármiért is korlátozni diktatúra.”
Ez igaz. Csak itt nem véleményről van szó. Hanem tényállításokról, amiket csak egy jól meghatározható csoportnak érdeke hamis színben feltüntetni, hogy már eleve meglevő rasszizmusukat igazolják.
Valahogy nem tudom átérezni azok problémáját, akiknek itt a szólásszabadság hiányzik. A szólásszabadságra azért van szükség, hogy senkinek ne kelljen félnie igazat mondani. De ha nincs vita afelől, hogy mi az igazság (kivéve azokat, akik érzelmi alapon, előre foglalnak állást), akkor csak a hülyének levés jogát akarják védeni. Az meg nem érték.