Képzeljük el, hogy a Tescoban vásárolunk. Öszeválogattuk, amit szerettünk volna, majd a pénztár felé indulunk. Őszinte meglepetésünkre nincs ott senki, őröket se látunk (nem azért, mert ilyen a bolt), hanem csak nincs. A vonalkódleolvasó meg a kártyaolvasó terminál feléd van fordítva, egy persely is van becsületkassza felirattal, de ennyi.
Mit tennél?
Gondolom, ha olyan vagy, mint amilyennek a netszociológia az átlag blogolvasót lefesti, azaz városi, fiatal, az átlagnál jobban iskolázott és jobban is kereső, akkor némi meglepődés után valószínűleg fizetnél, annyit, amennyit vásároltál. Lennének azonban sokan, akik nem. Első nap jó is lenne. Második nap nem lenne kenyér.
Na ez az etika.
Amikor megértjük azt, hogy hogyan működik a rendszer és nem akarjuk tönkretenni, hiszen mi is annak köszönhetően élünk. Ahogy mondtam már (meg mások is): ne tégy másnak olyat, amit magadnak nem szeretnél.
Vannak olyanok, akik a vallásból merítik az erőt ahhoz, hogy "helyesen" cselekedjenek. Vannak, akik racionális döntésből: tudják, a pék akkor fog sütni, ha megkapja a munkája ellenértékét. Aztán vannak sokan, akiket csak a rendőri (pénztárosi stb., szóval valamilyen külső) erőszak késztet szabálykövetésre. Ők nem nőttek ki a gyerekkorból, amikor még a szülő mondogatja: "Nem szabad!", mert még nem érti a gyerek, mi múlik a cselekvésén.
Elsőre ennyi, a 2. rész hosszabb és metafizikusabb lesz, ezt nem akartam elrontani :)
